tag:blogger.com,1999:blog-35057045516551318762024-03-13T19:10:04.552+01:00Most lefogyokAgapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.comBlogger44125tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-84925978237577776592011-08-22T10:04:00.003+02:002011-08-22T11:47:21.017+02:00Tájkép csata utánEltelt a nyár. Megint vidéken voltunk a gyerekekkel, egész nyáron. Sokkal kellemesebb, volt, mint pl. tavaly, mert csak pár kiló mínusztól az ember lánya már sokkal komfortosabb, kevésbé izzad, stb.
<br />
<br />De. És itt jön a de. Slendriánul is álltam a dolgokhoz, az igaz, mintha a fogyás ténye megvédne a hízástól, hát, ettem, na. Nagyon lassan, vékonyan, de a derekamra feljött egy vékony úszógumi így nyár végére és ma reggel mértem is magam: 69,2 kg-ot mutatott a mérleg. Ez két kiló. Pont az az árnyalatnyi különbség, amitől nem tök jó vékony vagyok, hanem éppen jól nézek ki. Na, itt a feladat, lehet megint figyelni és nem nyaralni tovább, feladat a 67,5, megint. Most újra megnéztem: azért tavaly nyáron 75 és 73 között inogtam, most meg "meghízva" nyár végén vagyok 69! Ez azért még így is kellemesebb...
<br />
<br />
<br />
<br />Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-25173951386210334162011-05-31T12:57:00.002+02:002011-05-31T13:17:17.811+02:00A madzagos bikiniNyugaton a helyzet változatlan, már nem is mérem magam, 67,5 és 68,5 között ingok, attól függően, mit ettem előző nap :-)<br />Előkerültek réges-réges-réges-régi nyári ruháim, blúzaim, pólóim, amiket újra hordhatok, ruhatáram így aztán hihetetlen módon kibővült, itthon is a jobb darabokat veszem fel, mert 1. úgysem megyek nagyon sehova ahova felvehetném, akkor meg miért ne, 2. annyi van belőlük, hogy csak na. Szóval nagyon banálisan hangzik, de nemcsak hogy lefogytam, hanem a mackó helyett minden nap csini ruhában, nadrágban-pólóban, rövidnadrágban (igennn!) feszítek. Férj el van ájulva. Az a helyzet, (hogy egy kis mellék-megjegyzést tegyek a kapcsolatomra) hogy férj soha de soha de soha nem panaszkodott a túlsúlyom miatt, (mikor még volt), soha egy pillantással, simogatással, semmivel nem hozott olyan helyzetbe, hogy feszengeni kelljen a kalácstészta combikám vagy hasikám miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült. Mert férj egy fél deka százalékban sem "várta el" tőlem a visszafogyást. Ugyanis ha tőlem "elvárnak", juszt se sikerül, csakis tökéletes biztonságban, hogy ezer százalékban úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Viszont. És ez adjon energiát minden drága nőtársamnak a küzdelemben: mióta újra a régi vagyok, férj RAGYOG. Nem azért, mert elvárta és sikerült, vagy mert korábban nem lett volna jó neki.... Ez talán olyan lehet, mint amikor valaki tökéletesen boldog a megszokott autójával, szereti is, nem is túl régi, pofás is még, jól bírja a teljesítményt, hanem "egyszer csak" ott áll a régi autó helyén a réginek egy full extrás, új verziója, csillog rajta a napfény... Hát megdobban az ember szíve, ugye érthető.<br />De nem is erről akarok írni, hanem a teszkós esetemről. Nagy kisfiammal voltunk a hétvégén bevásárolni, amikor megláttam a fekete alapon színes (karibi?) virágmintás diszkrét kis háromszög melltartós, madzagos-megkötős bugyis bikinit. Az utóbbi időben olyan nagyon megnőtt az önbizalmam, hogy máskor még csak nem is sóhajtottam volna e bikini láttán, most viszont bátran megfogtam és elindultam vele az öltöző felé. És akkor felvettem. Nem feszül, nem szorul, nem vág be, nem vág ki, nem folyik rá, nem buggyan ki, pont úgy áll, ahogy kell. Nagyfiam (3 éves és 8 hónapos), aki benn volt velem a próbafülkében biztosított, hogy "ez szép, anya, vegyük meg" , úgyhogy nem vacilláltam, hanem bedobtam a kosárba. Otthon felvettem férjnek is, és hát megint ott volt az a huncut ragyogás a szemében... :-) :-) :-)Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-21633963722400079962011-05-03T09:38:00.003+02:002011-05-03T09:46:37.748+02:00És ha minden álmod valósággá válik...Kérem szépen, észrevétlenül történt. 69 egész ez meg az voltam még a múlt héten. Drága szerelmes férjemmel elmentünk Párizsba a múlt hét végén és nádszálkarcsú derekamra - csípőmre tökéletesen passzolt a 40-es farmer, a fehér felső és a szexi kis farmermellény... Ez már egy álom volt! Férj boldogan konstatálta, hogy ruha nélkül is teljesen ugyanaz vagyok, mint akivel 2001-ben találkozott, szó mi szó full extrás hétvége lett na... :-)<br />Tavaly ugye álomsúlyként belőttem a a 68 kg-ot. Mivel már a 69 egész ezzel-azzal is boldog voltam, nem is méretkeztem egyáltalán, Párizsban meg ugye mérleg sem volt, ma reggel aztán gondoltam, na megnézem, hogy áll a kis szexi digitális kijelző, ha ráállok a szuperfanci mérlegünkre. Kérem szépen 67,4 kg-on állt meg, nem is tudok mit mondani, szólni, gondolni.<br />Innen kérem jön a csak így tovább, sok sok mozgás, megtartani, megtartani, megtartaniiii!<br />Hát így.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-15333562562599073782011-04-12T10:34:00.002+02:002011-04-12T10:38:38.193+02:00One moment of timeMa reggel korszakalkotó csoda történt. Mikor ráálltam a mérlegre, először 70,0 kg-ot mutatott, majd egy tizedmásodperc szünet után 69,9-re váltott a kijelző. Megállt az idő egy pillanatra a fürdőszobában. Mert jó hat éve nem kezdődött hatossal a kilóim száma. A tavaly áprilisban kitűzött 68-as álomsúly 1,9 kg távolságra van csupán tőlem.<br />Jó. Jó. Jó!!!!!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-17634785803640389152011-04-04T08:55:00.002+02:002011-04-04T09:04:34.398+02:00Hirtelen hetvenegésziksz...Legutóbb december 27-én jelentkeztem be, azóta gondolatban sokszor, valójában meg ugye most. Ha jól emlékszem, tavaly valamikor ilyenkor kezdtem hozzá a bloghoz, és örülök, hogy azért ennek az egy évnek van a mérlegen is értelmezhető eredménye. Múlt alkalommal azért voltam elkeseredve, mert felszaladtak Karácsonykor az annyira nehezen ledott kilók. Aztán még jött a sötét január, és volt, hogy 76,8 (!) is voltam. Akkoriban mélyen hallgattam így blogilag, mert képtelen voltam szembeírni magammal. Na igen, azóta eltelt a február és a március is és igaz, hogy egyszer beteg is voltam, de visszatért az elszántságom és ma reggel már 70,9 kg-ot mutatott a mérleg!!!! El sem hiszem! Utoljára a nagyfiam születése előtt voltam ennyi, és ugye a 178 cm-es magasságomhoz ez már egy nagyon baráti súly! Ruhatáram kibővült, 2006-os ruháimba beleférek, igaz, azóta a divat némiképp megváltozott, de kicsire nem adunk :-) Kulcsszó ezek után a torna torna torna, hogy feszes is legyen, ami lekicsinyült... :-) Április végén utazunk drága férjemmel kettesben a francia fővárosba, kérem úgy fogok lejteni a Champs Elysées-en, mint egy VÉKONY született feleség!!!!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-32335284372890484862010-12-27T21:12:00.002+01:002010-12-27T21:27:50.576+01:00EgyenlegMár egy hónapja, hogy egyszerűen megkattantam. Nincs rá más magyarázat. Esti zabálások, válogatás nélkül, még csak bűntudatom sem volt...<br />Úgyhogy nem foghatom a Karácsonyra, hogy ma reggel 74,8 kg voltam megint. Ez az elmúlt egy hónap kitartó bűnbeeséseinek következménye. Depi depi depi.<br />Józan helyzetelemzést végezve arra a megállapításra jutottam, valószínűleg egy enyhe (reméljük) lefolyású kismama-depresszióról van szó. Részletes elemzés:<br />- Gyerekek ebben az elmúlt egy hónapban folyamatosan egymásnak adták a betegséget, sokat voltam itthon a 3 beteg kicsivel egyszerre, az meg hardcore.<br />- A betegségek miatt éjjel jóval többször kellett legénykednem a gáton, folyamatos alvásmegvonás befigyelt.<br />- A karácsonyi előkészületek miatt meg minden szabad időmben az ajándékok után futkorásztam, így semmi mozgás nem került be a napirendembe.<br />Egyik dolog vezetett a másikhoz, és bármilyen tudatos és okozatokat felismerő és holisztikus és satöbbi csajnak tartom is magam, este csak letoltam a kalóriát.<br />"Töltődni, töltődni, töltődni." Ez volt az elmúlt napok jelszava. A Karácsonyban együtt volt az egész család, ami azt jelenti, hogy a drága férjem, (akihez, valljam be azt is becsületesen, olyan pokróc voltam az elmúlt időszakban, hogy le a kalappal előtte, hogy még mindig és ugyanúgy szeret) egész nap itt volt/van velünk, így a napi 24 órás szolgálat nagyban megoszlik kettőnk közt. Olvasok. Most végeztem be Ugron Zsolna könyvét, amit Karácsonyra kaptam, nagyon feltöltő hatással volt rám, köszönet érte a szerzőnek :-)<br />Most pedig Amelie csodálatos élete vidít DVD-ről.<br />Remélem, jövő év elején hamarosan újra kilóledobásokról tudok majd beszámolni, ami azt jelenti majd, hogy az életemben is jobban egyensúlyba kerültek a dolgok.<br />Boldog Új Évet mindenkinek!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-47879502406635332312010-11-12T09:37:00.002+01:002010-11-12T09:46:36.034+01:00Nyugaton a helyzet változatlanMa is megméretkeztem (persze, hiszen MINDEN NAP ráállok arra a fránya mérlegre) és ma 72,4 kg volt az egyenleg. Mostanában ekörül az érték körül repkedek, ez néha felmegy 73 egész 5-8-ra, de lejjebb csak mondjuk 72,3-ra, nem kevesebbre... Attól függően, hogy mondjuk anyukámnál töltöttük a hétvégét, vagy mondjuk előző este am bloc kihagytam a vacsorát.<br />Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.<br />Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...<br />Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.<br />IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-46141343146574122632010-10-28T09:36:00.002+02:002010-10-28T10:23:16.927+02:00M-day csütörtökönNakéremszépen, IBSZ ide vagy oda, (nem tudom) de ma már csak 72,5 kg-ot mutatott a mérleg! Ebben benne van némi odafigyelés is, nem mondom. Tegnap vendégek voltak nálam (két anyuka a kisgyerekével, így olyan napközis kaját csináltam, ami a lurkóknak is bejött (tárkonyos csirkeragulevest és rakott karfiolt). Ebből mindegyik csak husi és zöldség, úgyhogy ehettük doszt, még este is toltam egy kis karfiolt a nagyfiúval együtt, és lám ma reggelre megint csak ment lefelé a mérleg digitális "mutatója".<br />IBSZ fronton semmi újdonság, bár mintha enyhülne/javulna a helyzet, de igazság szerint normálisan kell enni, nem folyamatosan mindenből ezt-azt egy-egy kicsit csipegetni, hanem normális főtt étel 1x egy nap és különben sok rost.<br />Ennyi az elmélet, és a gyakorlat meg hát... pusztán önfegyelem kérdése.<br />Azért örülök ám ennek a 72,5-nek... Tegnap az egyik barátnőm, aki nyár eleje óta nem látott, padlót fogott, hogy mennyit leadtam. Mikor mondtam, hogy kb. nagyjából 5 kilót, nem hitte el, azt mondta, ő 8-10 kilóra tippelt volna. Mert pont ez volt az a kritikus 5 kiló, ami nagydarabból vékonyat csinál. Nagyon nagyon örülök!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-57839631304363982452010-10-18T11:30:00.002+02:002010-10-18T11:38:47.765+02:00NamégegyszerHa jól számolom, április óta nyünnyögök a fogyáson. A mai eredmény 73,5 kg. Nem rossz (khm, khm) mert ugye 77 kg voltam, amikor nekikezdtem, DE KÖNYÖRGÖM, CSAK 9 KILÓT AKARTAM FOGYNI és hat hónap alatt mindösszesen 3,5 kg ment le. MOndjuk ez stabil, mert nem az van, hogy inog föl le, megy le, dekánként, csak issszonyú lassan.<br />De miért is csodálkoznék, hiszen semmiféle kúrát nem tartok, eszem, eszem, eszem, este hat után a legtöbbet. Biztosan attól ment le még ez a pár kiló, mert magától beáll a súlyom a saját szintjére... Rejtély.<br />Mindenesetre, kényelmetlen ugyan erről írni, dehát ez egy fogyós (khm, khm) blog, szóval jó pár hónapja hasmenésem van, illetve nem is konkrétan hasmenésem, mert nem megy a hasam egyfolytában, de ha napi 1x vagy 2x megyek, az olyan. Na, eltekintek a további részletek ecsetelésétől, de addig olvasgattam a neten meg annyi ilyen egészséges életmód filmet néztem meg a LifeNetworkon meg a ZoneClubon, hogy kisütöttem, biztosan irritábilis bélszindróma, úgyhogy elmegyek orvoshoz.<br />De kezdetnek kipróbálok itthon egy lájtos méregtelenítést, egyszerűen elhagyom a legegészségtelenebb bűneimet, mint csoki, fagyi, süti és a mai napon csak vizet és teát iszom. Kíváncsi vagyok, mi lesz, a Normaflore eddig nem segített. Ha bárki tud jó gasztroenterológust, vagy egy olyan természetgyógyászt, aki orvos is, küldje át légyszi az elérhetőségét....!<br />A léböjtnapról annyit, hogy most 11:38 van, de már CSILLAGOKAT látok. Megérem agyban kontrollálni a dolgot!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-85076471140187441912010-09-08T08:18:00.003+02:002010-09-08T08:28:05.952+02:00Lust lusta lusta!Utálom leírni, és mindig hazudva menekültem ez elől a szó elől, de itt a confession ideje: lusta vagyok. És ezen az sem segít, hogy tegnap is és a múlt hét pénteken is voltam edzőteremben és végigcsináltam az alakformáló tornát. A mai napon megint 74,3 kg vagyok. De mit is csodálkozom, a sült galamb senkinek nem repül a szájába és én étkezés terén <em>semmit</em> nem tettem az utóbbi időben magamért. Abszolút nem kontrollálom magam. Ülök a gép előtt, folyton fogyókúrás sikersztorikat keresek a neten, és attól mintha szárnyakat kapnék. De csak a következő kínálkozó alkalomig, amikoris szembejön velem egy feketeerdő fagyi a mélyhűtőben.<br /><br />Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.<br /><br />Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-55935575876947697162010-08-25T09:53:00.003+02:002010-08-25T10:17:04.356+02:00M-Day (neM-Day?)Igazából hétfőn kellett volna méretkezni, akkor is kellett volna beírni a súlyt (<em>akkor</em> egyébként 73,8 kg-ot mutatott a mérleg, érthetetlen!), de hát aznap nem csináltam bejegyzést és azóta meg lecsúszott két doboz fagyi esténként, rendes, szénhidrátos vacsorák... Mert az úgy van, hogy a nagyfiam, rendes, magabiztos, öntudatos kisfiúvá fejlődött és pont ugyanúgy vásárol, ahogy én szoktam. Viszi a kosarat a kezében és felnőttesen mondogatja maga elé: "veszek egy kis túró rudit, virslit, párizsit..." Apjával ment vásárolna valamelyik este és hoztak<br />1. szőlőt,<br />2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)<br />3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)<br /><br />Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?<br />Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.<br />Ez lesz. Az endorfin segít.<br />Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.<br />Ma délután <em>mindenképpen</em> el kell mennem megnézni az edzőtermet!<br />Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza <em>kell</em> állnom Norbira!<br />És mindez indul a <em>mai napon</em>!<br />És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-90026617528176785812010-08-10T09:12:00.003+02:002010-08-10T09:22:46.272+02:00Csőd?Nemrég érkeztünk meg a tengerparti nyaralásunkból, ahol eredetileg már lefogyva készültem megjelenni. Nos, nem álltam mérlegen jó másfél hónapja, de érzésem szerint valahol ott tartok, ahol a kezdet kezdetén nekifogtam a dolognak.<br />A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...<br />Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.<br />Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.<br />Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!<br />Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.<br />Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-12112788725354831642010-07-19T11:20:00.002+02:002010-07-19T11:27:19.272+02:00A teljes vallomásImmár lassan három hete, hogy anyukámnál nyaralunk. Anyu sokat segít az ikrek körül, akik meg-megfürdenek a diófa alatt a kis medencében, sétálnak a főutcán, a nagyfiammal elsétálunk a falu szélére a patakhoz és kavicsokat dobálunk bele, apjával kistraktoron utazik, az unokatestvéreivel bújócskázik az udvaron... szóval idilli. Az uram elintézte a netet is, most már tudok innen is jelentkezni. Szuper.<br />DE!<br />Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...<br />Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-66080822223181447312010-06-21T11:59:00.002+02:002010-06-21T12:08:39.805+02:00M-DayHihetetlen!<br />Megint anyukámnál voltunk az elmúlt napokban, és nem, egyáltalán nem voltam bűntelen, de ma reggel a mérleg 74,6 kilót mutatott. Hogyan? Miért? Nem tudom. Pedig éppen gyónással akartam megint ezt a hetet indítani, hogy miért kellett pl. vasárnap délután csokis keksztől kezdve Kinder csokin át pattogatott kukoricát, epret, dinnyét és cukros üdítőt fogyasztanom (kombinált gyerekek-anyukák zsúron voltam), vagy miért kellett vasárnap éjfélkor elfogyasztanom a maradék tejszínes csirkemellet.... De most már akkor nem is gyónok inkább, hanem gyönyörködve nézem az "eredményt". Igaz, kb. ott vagyok, ahol két hete, de nem híztam! Ez a döbbenet!<br />Pedig éppen növekvő Hold van, legközelebb 27-én fog fogyni a Hold, na akkor bele is húzok a fogyóba. Rá egy hétre leszek hivatalos egy olyan kerti partira, ahol a múltamból is jelen lesz egy régi régi régi szereplő (aki 7 éven keresztül szerepelt!), és hát soha egy századmásodpercre sem kívánom vissza a régi időket, de az biztos, hogy mindig is nagyon hiú voltam: azt akarom, hogy nagyon jól nézzek ki. Aki három gyerek után ott van, mint előtte volt :-) Ez, (így fogyó Holddal együtt :-)) most már biztosan menni fog. Jó lesz!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-45225876493009766152010-06-15T10:00:00.003+02:002010-06-15T10:10:50.310+02:00M-Day utáni naponTegnap volt méretkezés. 74,5 kellett volna legyen, szép ritmusban ugyebár, EHELYETT 75,4 kg-ot mutatott a mérleg. Jaj, jaj. Tulajdonképpen a múlt hetet vidéken töltöttük a gyerekekkel anyukámnál, mert ott olyan jó... Óriási kert, hatalmas diófa, hűs terasz, és az én drága anyukám, aki bármikor (értsd: bármikor, hajnali 4-kor is át lehetett vinni hozzá a felébredt és játszani akaró egyik ikret :-)) ráér, hogy az unokákkal foglalkozzon. Szóval úri életünk van ott, és ez a baj. Mert beszerzek én MINDENT, ami a jó kis update diétámhoz kell, de azok a jóízű közös vacsorák a teraszon... Épp csak <em>egy kicsi csúszik </em>le ebből vagy abból, és máris kész a baj. A strandon (anyukám közel lakik a Balatonhoz), simán lemegy a sajtos-tejfölös lángos 12 után (de hiszen már olyan jól nézek ki az új türkizkék fürdőruhámban), meg egy fagyi a nagy gyerekkel, meg ez, meg az... Csak hát pont azért nézek már "elég jól" mert eddig szigorúan (na jó, na) betartottam az étkezési szabályokat. És a nagy adag bűntudatok, amik lecsúsznak mindezek mellé a falatok mellé, azok hízlalnak csak igazán. De itt van a vége. Eddig és ne tovább! Ettől a pillanattól kezdve a legszigorúbb statáriális berendezkedés lép életbe, és VISSZA Norbikához, azonnal. (Arról ne is beszéljünk, hogy ma is megmértem magam, de ezt le sem írom, mert nem M-day van, 75,8 volt, erről ennyit.)<br />Szóval előre fel, mostantól megint a kezembe veszem az irányítást :-)Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-43880301145113346752010-06-07T08:24:00.002+02:002010-06-07T08:29:08.186+02:00M-Day74,5 kg-ot mutatott ma reggel a mérleg. És mea culpázással kell kezdenem, mert tegnap családi jamboree volt nálunk vidéken, és bográcsozás, és isteni falusi sütemények délután, jóval dél után elfogyasztva...<br />Aztán este csak joghurt ment itthon már meg egy kis fasírozott hús (hát igen), de még így is, a múlt héthez képest némelyes fogyás tapasztalható. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Már alakulok :-), nagyon jó!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-55145942546641363932010-06-04T09:17:00.003+02:002010-06-04T09:25:52.103+02:00Jaj, Béres doktor!Borzalmas ez az állandó éhség! Mióta szedem a Béres cseppeket, dupla mennyiséget eszem mindenből. És hiába megengedett kajákat eszem, akkor is... a mennyiség...! Tegnap este például. Lecsúszott vagy 20 deka felvágott, aztán vagy 6 joghurt, 1 citrom, aztán egy ikeás kistál (hatttalmas) gyümölcssaláta, (na, ebben volt minden, még titott gyümölcs :-) is: ananász, banán, meggy, nyakonöntve citromos joghurttal), ÉS lefekvés után addig forgolódtam, hogy ki kellett menjek a hűtőhöz a maradék felvágottért és egy kis kaukázusi kefírért. Ma reggel is: kettő gazdagon megrakott szendvics, és még mindig tudnék enni.<br />Hiába, agyilag kell megint átállni. Ezt nem lehet bírni. A cseppek kellenek, mert nem bírom már az éjszakázásokat, minden kis vírus ledönt a lábamról, de ugyanakkor MEGINT le kell állítanom magam, hogy NEM eszem ekkora mennyiséget, még Norbis kajákból sem. Hajrá!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-22272477206393810302010-06-03T09:28:00.002+02:002010-06-03T09:36:58.003+02:00Béres József emlegetéseDrága Béres József doktor úr! Köszönet a cseppekért! Az a helyzet, hogy egész télen beteg volt a család, hol az egyik, hol a másik (hol mindhárom) gyerek küzdött valami vírussal, és a férjem meg én is majdnem egyfolytában torokfájtunk, orrdugultunk, hőemelkedtünk. Most az ikrek keveredtek megint bele az orrfolyós történetbe, és a férjjel együtt én is puff torokfájós lettem. Az egész családdal (illetve a 10 kg felettiekkel) Béres cseppet szedetek azóta, nem csak simán C vitamint, mint eddig. (A C vitamin megy a csepp mellé oké.)<br />Többektől hallottam, hogy azt tapasztalták, híztak a Béres csepp szedése közben. Igen, mert olyan jó étvágyat csinál! Tegnap este még a hűtőajtót is gusztusosnak találtam, azt is meg tudtam volna enni, de "csak" iszonyat mennyiségű felvágottat ettem, joghurtot és almát. Ja meg citromot (mert azt imádom).<br />Elolvastam a Béres csepp használati utasítását is, a lábadozós betegségekből való felépülés, a daganatos betegségek, az általános immunerősítés mellett javasolják diétázóknak is. Szuper, én pont az vagyok. És bármennyire is habzsoltam tegnap este, ma reggel 74,6-ot mutatott a mérleg :-)<br />De nem méretkezünk...!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-62984509778226167642010-06-01T09:27:00.002+02:002010-06-01T09:35:44.621+02:00M-DayTegnap reggel volt méretkezés, akkor 75,2 volt az egyenleg, ma reggel 74,8. Hétvégén megint anyukámnál voltunk... de most sokkal erősebb voltam, mint a múltkor, ez látszik is a mérlegen :-)<br />Tegnap itt volt nálunk L barátnőm, de megint erős voltam, nem ettem vacsorára a családnak készített bundás kenyérből lila hagymával, kolbásszal, hanem ettem egy kis pulykasonkát, meg két almát.<br />Egyre inkább érzem, hogy vékonyodik vékonyodik minden, a derekam, a karom, a combom, de nem olyan tónusos, mint szeretném. Muszáj mozognom! Persze nem sok kedvem van hozzá, az ikrek megfáztak a hétvégén, 20 percenként szívom az orrukat porszívóval és én is kicsit belekeveredtem valami meghűlésbe. Ez a fránya idő az oka. Bárcsak már kisütne a nap! De nem számít a meghűlés meg a torokfájás, napi 20 perc mozgás bele kell férjen.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-73863423542116394452010-05-25T21:30:00.004+02:002010-05-26T07:45:04.700+02:00Jó hétvégeA hétvége kicsit összetetten volt jó, de egészében véve mégiscsak jó volt. Péntek este az egyik fiamnak láza lett, de azt gondoltuk talán a fogai miatt, most egyszerre három is jön neki. De aztán másnap reggelre sikerült egy 39 fokos lázat összehozni, az ünnep kellős közepén. Így aztán hajrá, Budai Gyermekkórház, ügyelet, a Vörös Hadsereg ünnepi felvonulásánál kb. kettővel kevesebb várakozó, de addigra Z. már megint láztalan volt, csak bágyadt kicsit. Mire sorra kerültünk, még aludt is egyet. A dokinő azt mondta, valószínűleg fülgyulladás, a fogai begyulladtak és a pangó váladék is begyulladt a fülben. Adott egy antibiotikumot, megköszöntük, eljöttünk. Az antibiotikum után mondhatni teljesen rendbe jött a "legkisebb" fiam, láztalan volt, visszatért belé a huncutság is.<br />Másnap a barátainkhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, nagyon szép idő volt, el is mentünk családilag. Z-nek semmi baja nem volt/lett hála Istennek. Finom grillezett husik, csúsztak minden mennyiségben, hozzá tepsiben sült krumpli és rengeteg saláta. Drága barátosnémnél jobb háziasszonyt nem ismerek: 9 hónapos babája mellett terülj-asztalkám ÉS kétféle sütemény, fagylalt és gyümölcssaláta is, szóval le a kalappal! S bár a du. 3 elmúlt a kétféle süteményből is csúszott, fagyiból is eperrel, gyümölcssalátával DE teljes bűntudat nélkül. Ugyanis itt olyan barátainkkal találkoztunk, akiket nem láttam fél éve/két hónapja/két hete és MINDANNYIAN megdöbbenve mondták, hogy "teúristen, de le vagy fogyva!" Jaj, nagyon jó volt, én is úgy éreztem, hogy vékony vagyok, mint a nádszál. (Aztán megnéztem a képeket és hát még nem nádszál, de valami tényleg látszik, egy kicsit.) Na, szóval sikerélmény hegyek, és erre jött a hétfő reggeli méretkezés 74,8 kg-mal. Itt már az egóm akkora volt, mint egy futballpálya, hogy hát igen, megy ez, ha én akarom stb, aztán teljesen szabályos Norbi étkezés mellett keddre megint 75 fölé ment a mérleg :-) De legalább 75 körül küzdünk, nem 77 körül, mint amikor elkezdtem. És hát nem is bánom, hogy ilyen lassan megy, annál hatásosabb lesz a dolog érzésem szerint.<br />Egyébként én is érzem magamon a kis súlycsökkenést, a derekamon, az arcomon, popsimon, jó érzés na. Nem is hagyom abba, ezt az étkezési programot megtartom most már mindig. Jó lesz!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-36470915355368796382010-05-24T14:22:00.000+02:002010-05-24T14:23:21.570+02:00M-Day74,8 kg. Továbbiak jönnek.Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-11400003364675706362010-05-20T11:08:00.003+02:002010-05-20T11:25:26.091+02:00Szorgos hétköznapokSzépen dolgozom vissza a kőszegi kiruccanás maradványait, nem mérünk, nem mérünk, majd csak hétfőn. (Ennek ellenére minden reggel felállok a mérlegre, de legalább ennyi bűnöm hadd legyen...)<br />Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.<br />Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.<br />Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.<br /><br />Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-91748639387005942792010-05-17T09:31:00.000+02:002010-05-17T09:32:41.457+02:00M-Day75,9 kg. De legalább hetvenöttel kezdődik...!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-72911329755023398472010-05-16T22:01:00.002+02:002010-05-16T22:18:20.346+02:00Bűnös városMost érkeztünk vissza a vidéki túránkról, Kőszegen töltöttük a hétvégét családostul. Egy kis vendégházban szálltunk meg az óvárosban, és egy kétszobás lakrészünk volt, sajna konyha nem volt hozzá, így a fürdőben és a "nappaliban" bénáztunk a tápszerkészítéssel egy kis bébiételmelegítő segítségével. Szerencsére fűtött a tulaj a vendégházban, így a hideg (Kőszegen mindig a szokásos országos átlagnál 10 fokkal hidegebb van :-)) nem vette a kedvünket. Szombaton átrándultunk Ausztriába, Lutzmannsburgban (Locsmándon) fürdőztünk. Bár ezen pontosítanék egy keveset, ugyanis a nagy 2,8 éves fiam fürdőzött az urammal, én meg az ikrekkel vonultam ide-oda, játszottunk "a parton", mivel még mindig köhögnek, nem akartam, hogy fürödjenek.<br />Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.<br />Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3505704551655131876.post-27093940947067871912010-05-14T08:42:00.002+02:002010-05-14T08:52:45.929+02:00Tovább, szépen, ügyesenEgyre rutinosabban NEM eszem szénhidrátot esténként. Bár a családnak készítek, én maradok a kis csirkemellsonkámnál, és tegnap pl. (engedélykérés után :-)) újhagymát ettem hozzá. Meredek lett az eredmény, mert nem lehetett hozzám közel jönni, de <em>olyan</em> jólesett! Most, hogy az első célom, a 75 kg közelébe értem, egyre "légiesebbnek" érzem magam. Tudom, hülyeségnek hangzik, hisz nem egészen két kiló elvesztéséről van szó, és a 75 még elés sok, de tényleg ruganyosabb vagyok, hamarabb felugrok, pattanok, csinálok ezt-azt, mert csinálni aztán tényleg van mit, állandóan. Lehet, hogy kívülről még ez a légiesség nem látszik, de mivel én belül <em>érzem</em> és valóban ilyennek látom magam, biztos vagyok benne, hogy a dolog megvalósul!<br />Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!Agapehttp://www.blogger.com/profile/14550247879617151024noreply@blogger.com0