Eltelt a nyár. Megint vidéken voltunk a gyerekekkel, egész nyáron. Sokkal kellemesebb, volt, mint pl. tavaly, mert csak pár kiló mínusztól az ember lánya már sokkal komfortosabb, kevésbé izzad, stb.
De. És itt jön a de. Slendriánul is álltam a dolgokhoz, az igaz, mintha a fogyás ténye megvédne a hízástól, hát, ettem, na. Nagyon lassan, vékonyan, de a derekamra feljött egy vékony úszógumi így nyár végére és ma reggel mértem is magam: 69,2 kg-ot mutatott a mérleg. Ez két kiló. Pont az az árnyalatnyi különbség, amitől nem tök jó vékony vagyok, hanem éppen jól nézek ki. Na, itt a feladat, lehet megint figyelni és nem nyaralni tovább, feladat a 67,5, megint. Most újra megnéztem: azért tavaly nyáron 75 és 73 között inogtam, most meg "meghízva" nyár végén vagyok 69! Ez azért még így is kellemesebb...
2011. augusztus 22., hétfő
2011. május 31., kedd
A madzagos bikini
Nyugaton a helyzet változatlan, már nem is mérem magam, 67,5 és 68,5 között ingok, attól függően, mit ettem előző nap :-)
Előkerültek réges-réges-réges-régi nyári ruháim, blúzaim, pólóim, amiket újra hordhatok, ruhatáram így aztán hihetetlen módon kibővült, itthon is a jobb darabokat veszem fel, mert 1. úgysem megyek nagyon sehova ahova felvehetném, akkor meg miért ne, 2. annyi van belőlük, hogy csak na. Szóval nagyon banálisan hangzik, de nemcsak hogy lefogytam, hanem a mackó helyett minden nap csini ruhában, nadrágban-pólóban, rövidnadrágban (igennn!) feszítek. Férj el van ájulva. Az a helyzet, (hogy egy kis mellék-megjegyzést tegyek a kapcsolatomra) hogy férj soha de soha de soha nem panaszkodott a túlsúlyom miatt, (mikor még volt), soha egy pillantással, simogatással, semmivel nem hozott olyan helyzetbe, hogy feszengeni kelljen a kalácstészta combikám vagy hasikám miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült. Mert férj egy fél deka százalékban sem "várta el" tőlem a visszafogyást. Ugyanis ha tőlem "elvárnak", juszt se sikerül, csakis tökéletes biztonságban, hogy ezer százalékban úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Viszont. És ez adjon energiát minden drága nőtársamnak a küzdelemben: mióta újra a régi vagyok, férj RAGYOG. Nem azért, mert elvárta és sikerült, vagy mert korábban nem lett volna jó neki.... Ez talán olyan lehet, mint amikor valaki tökéletesen boldog a megszokott autójával, szereti is, nem is túl régi, pofás is még, jól bírja a teljesítményt, hanem "egyszer csak" ott áll a régi autó helyén a réginek egy full extrás, új verziója, csillog rajta a napfény... Hát megdobban az ember szíve, ugye érthető.
De nem is erről akarok írni, hanem a teszkós esetemről. Nagy kisfiammal voltunk a hétvégén bevásárolni, amikor megláttam a fekete alapon színes (karibi?) virágmintás diszkrét kis háromszög melltartós, madzagos-megkötős bugyis bikinit. Az utóbbi időben olyan nagyon megnőtt az önbizalmam, hogy máskor még csak nem is sóhajtottam volna e bikini láttán, most viszont bátran megfogtam és elindultam vele az öltöző felé. És akkor felvettem. Nem feszül, nem szorul, nem vág be, nem vág ki, nem folyik rá, nem buggyan ki, pont úgy áll, ahogy kell. Nagyfiam (3 éves és 8 hónapos), aki benn volt velem a próbafülkében biztosított, hogy "ez szép, anya, vegyük meg" , úgyhogy nem vacilláltam, hanem bedobtam a kosárba. Otthon felvettem férjnek is, és hát megint ott volt az a huncut ragyogás a szemében... :-) :-) :-)
Előkerültek réges-réges-réges-régi nyári ruháim, blúzaim, pólóim, amiket újra hordhatok, ruhatáram így aztán hihetetlen módon kibővült, itthon is a jobb darabokat veszem fel, mert 1. úgysem megyek nagyon sehova ahova felvehetném, akkor meg miért ne, 2. annyi van belőlük, hogy csak na. Szóval nagyon banálisan hangzik, de nemcsak hogy lefogytam, hanem a mackó helyett minden nap csini ruhában, nadrágban-pólóban, rövidnadrágban (igennn!) feszítek. Férj el van ájulva. Az a helyzet, (hogy egy kis mellék-megjegyzést tegyek a kapcsolatomra) hogy férj soha de soha de soha nem panaszkodott a túlsúlyom miatt, (mikor még volt), soha egy pillantással, simogatással, semmivel nem hozott olyan helyzetbe, hogy feszengeni kelljen a kalácstészta combikám vagy hasikám miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült. Mert férj egy fél deka százalékban sem "várta el" tőlem a visszafogyást. Ugyanis ha tőlem "elvárnak", juszt se sikerül, csakis tökéletes biztonságban, hogy ezer százalékban úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Viszont. És ez adjon energiát minden drága nőtársamnak a küzdelemben: mióta újra a régi vagyok, férj RAGYOG. Nem azért, mert elvárta és sikerült, vagy mert korábban nem lett volna jó neki.... Ez talán olyan lehet, mint amikor valaki tökéletesen boldog a megszokott autójával, szereti is, nem is túl régi, pofás is még, jól bírja a teljesítményt, hanem "egyszer csak" ott áll a régi autó helyén a réginek egy full extrás, új verziója, csillog rajta a napfény... Hát megdobban az ember szíve, ugye érthető.
De nem is erről akarok írni, hanem a teszkós esetemről. Nagy kisfiammal voltunk a hétvégén bevásárolni, amikor megláttam a fekete alapon színes (karibi?) virágmintás diszkrét kis háromszög melltartós, madzagos-megkötős bugyis bikinit. Az utóbbi időben olyan nagyon megnőtt az önbizalmam, hogy máskor még csak nem is sóhajtottam volna e bikini láttán, most viszont bátran megfogtam és elindultam vele az öltöző felé. És akkor felvettem. Nem feszül, nem szorul, nem vág be, nem vág ki, nem folyik rá, nem buggyan ki, pont úgy áll, ahogy kell. Nagyfiam (3 éves és 8 hónapos), aki benn volt velem a próbafülkében biztosított, hogy "ez szép, anya, vegyük meg" , úgyhogy nem vacilláltam, hanem bedobtam a kosárba. Otthon felvettem férjnek is, és hát megint ott volt az a huncut ragyogás a szemében... :-) :-) :-)
2011. május 3., kedd
És ha minden álmod valósággá válik...
Kérem szépen, észrevétlenül történt. 69 egész ez meg az voltam még a múlt héten. Drága szerelmes férjemmel elmentünk Párizsba a múlt hét végén és nádszálkarcsú derekamra - csípőmre tökéletesen passzolt a 40-es farmer, a fehér felső és a szexi kis farmermellény... Ez már egy álom volt! Férj boldogan konstatálta, hogy ruha nélkül is teljesen ugyanaz vagyok, mint akivel 2001-ben találkozott, szó mi szó full extrás hétvége lett na... :-)
Tavaly ugye álomsúlyként belőttem a a 68 kg-ot. Mivel már a 69 egész ezzel-azzal is boldog voltam, nem is méretkeztem egyáltalán, Párizsban meg ugye mérleg sem volt, ma reggel aztán gondoltam, na megnézem, hogy áll a kis szexi digitális kijelző, ha ráállok a szuperfanci mérlegünkre. Kérem szépen 67,4 kg-on állt meg, nem is tudok mit mondani, szólni, gondolni.
Innen kérem jön a csak így tovább, sok sok mozgás, megtartani, megtartani, megtartaniiii!
Hát így.
Tavaly ugye álomsúlyként belőttem a a 68 kg-ot. Mivel már a 69 egész ezzel-azzal is boldog voltam, nem is méretkeztem egyáltalán, Párizsban meg ugye mérleg sem volt, ma reggel aztán gondoltam, na megnézem, hogy áll a kis szexi digitális kijelző, ha ráállok a szuperfanci mérlegünkre. Kérem szépen 67,4 kg-on állt meg, nem is tudok mit mondani, szólni, gondolni.
Innen kérem jön a csak így tovább, sok sok mozgás, megtartani, megtartani, megtartaniiii!
Hát így.
2011. április 12., kedd
One moment of time
Ma reggel korszakalkotó csoda történt. Mikor ráálltam a mérlegre, először 70,0 kg-ot mutatott, majd egy tizedmásodperc szünet után 69,9-re váltott a kijelző. Megállt az idő egy pillanatra a fürdőszobában. Mert jó hat éve nem kezdődött hatossal a kilóim száma. A tavaly áprilisban kitűzött 68-as álomsúly 1,9 kg távolságra van csupán tőlem.
Jó. Jó. Jó!!!!!
Jó. Jó. Jó!!!!!
2011. április 4., hétfő
Hirtelen hetvenegésziksz...
Legutóbb december 27-én jelentkeztem be, azóta gondolatban sokszor, valójában meg ugye most. Ha jól emlékszem, tavaly valamikor ilyenkor kezdtem hozzá a bloghoz, és örülök, hogy azért ennek az egy évnek van a mérlegen is értelmezhető eredménye. Múlt alkalommal azért voltam elkeseredve, mert felszaladtak Karácsonykor az annyira nehezen ledott kilók. Aztán még jött a sötét január, és volt, hogy 76,8 (!) is voltam. Akkoriban mélyen hallgattam így blogilag, mert képtelen voltam szembeírni magammal. Na igen, azóta eltelt a február és a március is és igaz, hogy egyszer beteg is voltam, de visszatért az elszántságom és ma reggel már 70,9 kg-ot mutatott a mérleg!!!! El sem hiszem! Utoljára a nagyfiam születése előtt voltam ennyi, és ugye a 178 cm-es magasságomhoz ez már egy nagyon baráti súly! Ruhatáram kibővült, 2006-os ruháimba beleférek, igaz, azóta a divat némiképp megváltozott, de kicsire nem adunk :-) Kulcsszó ezek után a torna torna torna, hogy feszes is legyen, ami lekicsinyült... :-) Április végén utazunk drága férjemmel kettesben a francia fővárosba, kérem úgy fogok lejteni a Champs Elysées-en, mint egy VÉKONY született feleség!!!!
2010. december 27., hétfő
Egyenleg
Már egy hónapja, hogy egyszerűen megkattantam. Nincs rá más magyarázat. Esti zabálások, válogatás nélkül, még csak bűntudatom sem volt...
Úgyhogy nem foghatom a Karácsonyra, hogy ma reggel 74,8 kg voltam megint. Ez az elmúlt egy hónap kitartó bűnbeeséseinek következménye. Depi depi depi.
Józan helyzetelemzést végezve arra a megállapításra jutottam, valószínűleg egy enyhe (reméljük) lefolyású kismama-depresszióról van szó. Részletes elemzés:
- Gyerekek ebben az elmúlt egy hónapban folyamatosan egymásnak adták a betegséget, sokat voltam itthon a 3 beteg kicsivel egyszerre, az meg hardcore.
- A betegségek miatt éjjel jóval többször kellett legénykednem a gáton, folyamatos alvásmegvonás befigyelt.
- A karácsonyi előkészületek miatt meg minden szabad időmben az ajándékok után futkorásztam, így semmi mozgás nem került be a napirendembe.
Egyik dolog vezetett a másikhoz, és bármilyen tudatos és okozatokat felismerő és holisztikus és satöbbi csajnak tartom is magam, este csak letoltam a kalóriát.
"Töltődni, töltődni, töltődni." Ez volt az elmúlt napok jelszava. A Karácsonyban együtt volt az egész család, ami azt jelenti, hogy a drága férjem, (akihez, valljam be azt is becsületesen, olyan pokróc voltam az elmúlt időszakban, hogy le a kalappal előtte, hogy még mindig és ugyanúgy szeret) egész nap itt volt/van velünk, így a napi 24 órás szolgálat nagyban megoszlik kettőnk közt. Olvasok. Most végeztem be Ugron Zsolna könyvét, amit Karácsonyra kaptam, nagyon feltöltő hatással volt rám, köszönet érte a szerzőnek :-)
Most pedig Amelie csodálatos élete vidít DVD-ről.
Remélem, jövő év elején hamarosan újra kilóledobásokról tudok majd beszámolni, ami azt jelenti majd, hogy az életemben is jobban egyensúlyba kerültek a dolgok.
Boldog Új Évet mindenkinek!
Úgyhogy nem foghatom a Karácsonyra, hogy ma reggel 74,8 kg voltam megint. Ez az elmúlt egy hónap kitartó bűnbeeséseinek következménye. Depi depi depi.
Józan helyzetelemzést végezve arra a megállapításra jutottam, valószínűleg egy enyhe (reméljük) lefolyású kismama-depresszióról van szó. Részletes elemzés:
- Gyerekek ebben az elmúlt egy hónapban folyamatosan egymásnak adták a betegséget, sokat voltam itthon a 3 beteg kicsivel egyszerre, az meg hardcore.
- A betegségek miatt éjjel jóval többször kellett legénykednem a gáton, folyamatos alvásmegvonás befigyelt.
- A karácsonyi előkészületek miatt meg minden szabad időmben az ajándékok után futkorásztam, így semmi mozgás nem került be a napirendembe.
Egyik dolog vezetett a másikhoz, és bármilyen tudatos és okozatokat felismerő és holisztikus és satöbbi csajnak tartom is magam, este csak letoltam a kalóriát.
"Töltődni, töltődni, töltődni." Ez volt az elmúlt napok jelszava. A Karácsonyban együtt volt az egész család, ami azt jelenti, hogy a drága férjem, (akihez, valljam be azt is becsületesen, olyan pokróc voltam az elmúlt időszakban, hogy le a kalappal előtte, hogy még mindig és ugyanúgy szeret) egész nap itt volt/van velünk, így a napi 24 órás szolgálat nagyban megoszlik kettőnk közt. Olvasok. Most végeztem be Ugron Zsolna könyvét, amit Karácsonyra kaptam, nagyon feltöltő hatással volt rám, köszönet érte a szerzőnek :-)
Most pedig Amelie csodálatos élete vidít DVD-ről.
Remélem, jövő év elején hamarosan újra kilóledobásokról tudok majd beszámolni, ami azt jelenti majd, hogy az életemben is jobban egyensúlyba kerültek a dolgok.
Boldog Új Évet mindenkinek!
2010. november 12., péntek
Nyugaton a helyzet változatlan
Ma is megméretkeztem (persze, hiszen MINDEN NAP ráállok arra a fránya mérlegre) és ma 72,4 kg volt az egyenleg. Mostanában ekörül az érték körül repkedek, ez néha felmegy 73 egész 5-8-ra, de lejjebb csak mondjuk 72,3-ra, nem kevesebbre... Attól függően, hogy mondjuk anyukámnál töltöttük a hétvégét, vagy mondjuk előző este am bloc kihagytam a vacsorát.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
