A teljes vallomás

Immár lassan három hete, hogy anyukámnál nyaralunk. Anyu sokat segít az ikrek körül, akik meg-megfürdenek a diófa alatt a kis medencében, sétálnak a főutcán, a nagyfiammal elsétálunk a falu szélére a patakhoz és kavicsokat dobálunk bele, apjával kistraktoron utazik, az unokatestvéreivel bújócskázik az udvaron... szóval idilli. Az uram elintézte a netet is, most már tudok innen is jelentkezni. Szuper.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.