One moment of time

Ma reggel korszakalkotó csoda történt. Mikor ráálltam a mérlegre, először 70,0 kg-ot mutatott, majd egy tizedmásodperc szünet után 69,9-re váltott a kijelző. Megállt az idő egy pillanatra a fürdőszobában. Mert jó hat éve nem kezdődött hatossal a kilóim száma. A tavaly áprilisban kitűzött 68-as álomsúly 1,9 kg távolságra van csupán tőlem.
Jó. Jó. Jó!!!!!

Hirtelen hetvenegésziksz...

Legutóbb december 27-én jelentkeztem be, azóta gondolatban sokszor, valójában meg ugye most. Ha jól emlékszem, tavaly valamikor ilyenkor kezdtem hozzá a bloghoz, és örülök, hogy azért ennek az egy évnek van a mérlegen is értelmezhető eredménye. Múlt alkalommal azért voltam elkeseredve, mert felszaladtak Karácsonykor az annyira nehezen ledott kilók. Aztán még jött a sötét január, és volt, hogy 76,8 (!) is voltam. Akkoriban mélyen hallgattam így blogilag, mert képtelen voltam szembeírni magammal. Na igen, azóta eltelt a február és a március is és igaz, hogy egyszer beteg is voltam, de visszatért az elszántságom és ma reggel már 70,9 kg-ot mutatott a mérleg!!!! El sem hiszem! Utoljára a nagyfiam születése előtt voltam ennyi, és ugye a 178 cm-es magasságomhoz ez már egy nagyon baráti súly! Ruhatáram kibővült, 2006-os ruháimba beleférek, igaz, azóta a divat némiképp megváltozott, de kicsire nem adunk :-) Kulcsszó ezek után a torna torna torna, hogy feszes is legyen, ami lekicsinyült... :-) Április végén utazunk drága férjemmel kettesben a francia fővárosba, kérem úgy fogok lejteni a Champs Elysées-en, mint egy VÉKONY született feleség!!!!