M-Day (neM-Day?)

Igazából hétfőn kellett volna méretkezni, akkor is kellett volna beírni a súlyt (akkor egyébként 73,8 kg-ot mutatott a mérleg, érthetetlen!), de hát aznap nem csináltam bejegyzést és azóta meg lecsúszott két doboz fagyi esténként, rendes, szénhidrátos vacsorák... Mert az úgy van, hogy a nagyfiam, rendes, magabiztos, öntudatos kisfiúvá fejlődött és pont ugyanúgy vásárol, ahogy én szoktam. Viszi a kosarat a kezében és felnőttesen mondogatja maga elé: "veszek egy kis túró rudit, virslit, párizsit..." Apjával ment vásárolna valamelyik este és hoztak
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)

Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.

Csőd?

Nemrég érkeztünk meg a tengerparti nyaralásunkból, ahol eredetileg már lefogyva készültem megjelenni. Nos, nem álltam mérlegen jó másfél hónapja, de érzésem szerint valahol ott tartok, ahol a kezdet kezdetén nekifogtam a dolognak.
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!