Nyugaton a helyzet változatlan

Ma is megméretkeztem (persze, hiszen MINDEN NAP ráállok arra a fránya mérlegre) és ma 72,4 kg volt az egyenleg. Mostanában ekörül az érték körül repkedek, ez néha felmegy 73 egész 5-8-ra, de lejjebb csak mondjuk 72,3-ra, nem kevesebbre... Attól függően, hogy mondjuk anyukámnál töltöttük a hétvégét, vagy mondjuk előző este am bloc kihagytam a vacsorát.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.