A hétvége kicsit összetetten volt jó, de egészében véve mégiscsak jó volt. Péntek este az egyik fiamnak láza lett, de azt gondoltuk talán a fogai miatt, most egyszerre három is jön neki. De aztán másnap reggelre sikerült egy 39 fokos lázat összehozni, az ünnep kellős közepén. Így aztán hajrá, Budai Gyermekkórház, ügyelet, a Vörös Hadsereg ünnepi felvonulásánál kb. kettővel kevesebb várakozó, de addigra Z. már megint láztalan volt, csak bágyadt kicsit. Mire sorra kerültünk, még aludt is egyet. A dokinő azt mondta, valószínűleg fülgyulladás, a fogai begyulladtak és a pangó váladék is begyulladt a fülben. Adott egy antibiotikumot, megköszöntük, eljöttünk. Az antibiotikum után mondhatni teljesen rendbe jött a "legkisebb" fiam, láztalan volt, visszatért belé a huncutság is.
Másnap a barátainkhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, nagyon szép idő volt, el is mentünk családilag. Z-nek semmi baja nem volt/lett hála Istennek. Finom grillezett husik, csúsztak minden mennyiségben, hozzá tepsiben sült krumpli és rengeteg saláta. Drága barátosnémnél jobb háziasszonyt nem ismerek: 9 hónapos babája mellett terülj-asztalkám ÉS kétféle sütemény, fagylalt és gyümölcssaláta is, szóval le a kalappal! S bár a du. 3 elmúlt a kétféle süteményből is csúszott, fagyiból is eperrel, gyümölcssalátával DE teljes bűntudat nélkül. Ugyanis itt olyan barátainkkal találkoztunk, akiket nem láttam fél éve/két hónapja/két hete és MINDANNYIAN megdöbbenve mondták, hogy "teúristen, de le vagy fogyva!" Jaj, nagyon jó volt, én is úgy éreztem, hogy vékony vagyok, mint a nádszál. (Aztán megnéztem a képeket és hát még nem nádszál, de valami tényleg látszik, egy kicsit.) Na, szóval sikerélmény hegyek, és erre jött a hétfő reggeli méretkezés 74,8 kg-mal. Itt már az egóm akkora volt, mint egy futballpálya, hogy hát igen, megy ez, ha én akarom stb, aztán teljesen szabályos Norbi étkezés mellett keddre megint 75 fölé ment a mérleg :-) De legalább 75 körül küzdünk, nem 77 körül, mint amikor elkezdtem. És hát nem is bánom, hogy ilyen lassan megy, annál hatásosabb lesz a dolog érzésem szerint.
Egyébként én is érzem magamon a kis súlycsökkenést, a derekamon, az arcomon, popsimon, jó érzés na. Nem is hagyom abba, ezt az étkezési programot megtartom most már mindig. Jó lesz!
2010. május 25., kedd
2010. május 24., hétfő
2010. május 20., csütörtök
Szorgos hétköznapok
Szépen dolgozom vissza a kőszegi kiruccanás maradványait, nem mérünk, nem mérünk, majd csak hétfőn. (Ennek ellenére minden reggel felállok a mérlegre, de legalább ennyi bűnöm hadd legyen...)
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
2010. május 17., hétfő
2010. május 16., vasárnap
Bűnös város
Most érkeztünk vissza a vidéki túránkról, Kőszegen töltöttük a hétvégét családostul. Egy kis vendégházban szálltunk meg az óvárosban, és egy kétszobás lakrészünk volt, sajna konyha nem volt hozzá, így a fürdőben és a "nappaliban" bénáztunk a tápszerkészítéssel egy kis bébiételmelegítő segítségével. Szerencsére fűtött a tulaj a vendégházban, így a hideg (Kőszegen mindig a szokásos országos átlagnál 10 fokkal hidegebb van :-)) nem vette a kedvünket. Szombaton átrándultunk Ausztriába, Lutzmannsburgban (Locsmándon) fürdőztünk. Bár ezen pontosítanék egy keveset, ugyanis a nagy 2,8 éves fiam fürdőzött az urammal, én meg az ikrekkel vonultam ide-oda, játszottunk "a parton", mivel még mindig köhögnek, nem akartam, hogy fürödjenek.
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
2010. május 14., péntek
Tovább, szépen, ügyesen
Egyre rutinosabban NEM eszem szénhidrátot esténként. Bár a családnak készítek, én maradok a kis csirkemellsonkámnál, és tegnap pl. (engedélykérés után :-)) újhagymát ettem hozzá. Meredek lett az eredmény, mert nem lehetett hozzám közel jönni, de olyan jólesett! Most, hogy az első célom, a 75 kg közelébe értem, egyre "légiesebbnek" érzem magam. Tudom, hülyeségnek hangzik, hisz nem egészen két kiló elvesztéséről van szó, és a 75 még elés sok, de tényleg ruganyosabb vagyok, hamarabb felugrok, pattanok, csinálok ezt-azt, mert csinálni aztán tényleg van mit, állandóan. Lehet, hogy kívülről még ez a légiesség nem látszik, de mivel én belül érzem és valóban ilyennek látom magam, biztos vagyok benne, hogy a dolog megvalósul!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
2010. május 13., csütörtök
Nem M-Day, de...
Ma reggel 75,1 kg volt a kijelzőn. Pedig tegnap este is ettem rendesen, de csak norbis dolgokat. Még jövő hétfőig bármi lehet, ezért voltam muszáj leírni...!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
2010. május 12., szerda
Carbonara
Dél, azaz 12 óra előtt szinte MINDENT lehet! Tegnap ezért összeütöttem egy jó adag carbonara spagettit. Nos, a mennyiségekkel mindig bajban vagyok, mintha a Vörös Hadseregre főznék, mindig annyi hozzávalót veszek, aztán pusztíthatja a család a főztöm doszt.
Így volt ez tegnap a carbonara-val is. Máskor ilyenkor nem csináltam problémát a dologból, hiszen parasztgyomrom van, bármit meg tudok enni és bármilyen mennyiséget is. De tegnap nem. Másfél tányér után stoppoltam, s bár a carbonara felmelegítve nem jó, nem érdekelt. Szóval hős voltam.
Este Norbihoz híven csak 1 db virsli, sovány csirkemellsonka csúszott, meg alacsony zsírtartalmú joghurt. Az a legnehezebb, amikor a családnak készítem-porciózom a vacsorát, és jóízűen harapják a virslit, hozzá a finom barnakenyeret, vagy ciabattát (ezt most újabban kapni itt a közeli boltban), én meg csak nézem. Ilyenkor NEM beleharapni, és NEM, EGY KICSIT SEM köszönöm, na ez húzós. Mert persze hallom, hogy "nem azon az egy falaton múlik", és olyan könnyű lenne elcsábulni, de nem. Mert igenis egy falaton múlik, mert aztán megtört az erkölcsi tartás, és ha egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet. Olyan ez, mint a leszokott dohányos "csak egy" cigije. (Biztos forrásból tudom. Ugyanis 12 évig dohányoztam, és 3 és fél éve nem gyújtottam rá.)
Szóval a fogyókúra önfegyelmi kérdés, semmi kétség.
Ma délelőtt tornára vittem az ikreket, és ebédre a tegnapi carbonara maradéka csúszott, de (mivel tegnap bevásároltam) isteni zöld salátát toltam mellé, kapros joghurtos öntettel. Olyan teljes értékű volt ez az ebéd, hogy minden értelemben "jól laktam". Finomat ettem, a salátának hála érzetre is eleget, nincs koplalás-érzetem. És most, hogy az ikrek alszanak, előveszem az ellipszis trénert! Hurrá!
Így volt ez tegnap a carbonara-val is. Máskor ilyenkor nem csináltam problémát a dologból, hiszen parasztgyomrom van, bármit meg tudok enni és bármilyen mennyiséget is. De tegnap nem. Másfél tányér után stoppoltam, s bár a carbonara felmelegítve nem jó, nem érdekelt. Szóval hős voltam.
Este Norbihoz híven csak 1 db virsli, sovány csirkemellsonka csúszott, meg alacsony zsírtartalmú joghurt. Az a legnehezebb, amikor a családnak készítem-porciózom a vacsorát, és jóízűen harapják a virslit, hozzá a finom barnakenyeret, vagy ciabattát (ezt most újabban kapni itt a közeli boltban), én meg csak nézem. Ilyenkor NEM beleharapni, és NEM, EGY KICSIT SEM köszönöm, na ez húzós. Mert persze hallom, hogy "nem azon az egy falaton múlik", és olyan könnyű lenne elcsábulni, de nem. Mert igenis egy falaton múlik, mert aztán megtört az erkölcsi tartás, és ha egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet. Olyan ez, mint a leszokott dohányos "csak egy" cigije. (Biztos forrásból tudom. Ugyanis 12 évig dohányoztam, és 3 és fél éve nem gyújtottam rá.)
Szóval a fogyókúra önfegyelmi kérdés, semmi kétség.
Ma délelőtt tornára vittem az ikreket, és ebédre a tegnapi carbonara maradéka csúszott, de (mivel tegnap bevásároltam) isteni zöld salátát toltam mellé, kapros joghurtos öntettel. Olyan teljes értékű volt ez az ebéd, hogy minden értelemben "jól laktam". Finomat ettem, a salátának hála érzetre is eleget, nincs koplalás-érzetem. És most, hogy az ikrek alszanak, előveszem az ellipszis trénert! Hurrá!
2010. május 11., kedd
Visszatérés a "régi" kerékvágásba
Na igen, ma reggelre 75,8-at mutatott a mérleg. ÉS MÉG CSAK NEM IS KOPLALTAM tegnap! Ettem a szokásos kis mennyiségemet, reggeli, ebéd, vacsora. Az étkek Norbi mentén szerveződtek, délig ettem kiflit (reggelire), ebédre töltött húst rizzsel, banánt, kesudiót, aztán délután-este már csak felvágottat ettem paprikával, citromos-olívás paradicsomsalátát, és hát igen: ananászt. De bejött, visszaálltam a múlt hét péntek reggel már elért 75-tel kezdődő számra! Most még csinálom a reggeli rutint, de aztán előveszem a trénert és nyomok rajta 12 percet. (Fokozatosan emelem az időtartamot és az intenzitást.)
Ma még nem ettem viszont semmit, mert nincs bevásárolva, de azért körülnézek, valamit összedobok. Délelőtt van, most még (majdnem) mindent lehet :-)
Ma még nem ettem viszont semmit, mert nincs bevásárolva, de azért körülnézek, valamit összedobok. Délelőtt van, most még (majdnem) mindent lehet :-)
2010. május 10., hétfő
M-Day
76,9.
Bless me Father, for I have sinned.
Anyukámnál voltunk a hétvégén. "Kell több, nem mond ez eleget...?"
Csúfos, csúfos, csúfos visszaesés.
De még nem adtam fel. Közel sem!
Bless me Father, for I have sinned.
Anyukámnál voltunk a hétvégén. "Kell több, nem mond ez eleget...?"
Csúfos, csúfos, csúfos visszaesés.
De még nem adtam fel. Közel sem!
2010. május 6., csütörtök
Physiomins
Nem messze tőlünk van egy ilyen szalon. Én meg aztán mindenféle testkényeztetésnek simán bedőlök, én tényleg komolyan elhiszem, hogy egy hónap után hat kilóval lesz könnyebb az ember lánya és a kis gödröcskés részek a comb felső-hátsó részén eltűnnek mint a rossz álom és feszes bőrrel karcsún lengedezek majd az utcán kis könnyű ruháimban május végén. Én, az örök bizakodó, a mindenkori "JÓ LESZ!" őrzője és hangoztatója, az értékes időmből legalább egy órát töltöttem a neten a Physiomins-re vadászva, hogyan működik, mit csinálnak pontosan, MENNYIBE KERÜL és a legfontosabb, HOL A LEGOLCSÓBB a városban. Mert mndenhol van akció, egy helyen 50%, ez a legjobb ajánlat egyébként Budapesten. Ha rászánom a férjemet, akkor ide fogok menni. DE. És most egy ünnepélyes fogadalom. Őszintén szólva mindig kicsit leszóltam azokat a kedves embertársaimat, akik semmit nem tettek a fogyásért, csak kapkodták a fogyasztó tablettát a töltött káposztára, mozgás nélkül hencseregve reméltek fogyást a Slender You-ban, meg a az akupunktúrás fülklipsztől, így ÉN ELHATÁROZOM csak akkor mehetek Physiomins-be, ha legalább egy hétig minden nap kínoztam az ellipszis trénert! Bizony! És mivel nagyon szeretnék sima kemény popsit, MOST felpattanok a gépre, amíg Fábrik úr tolja a showdert. Hajrá.
Gyerekdiéta
A gyerekdiéta lényege a hízás. Az embernek nincsen ideje normálisan leülni, levest, másodikat nyugiban elfogyasztani, így hát itt csíp egy kis ezt, ott csíp egy kis azt, és ha összeszámolja, hogy a sok kis ez meg az hány kalória, hát beborulna a hangulat rendesen...
Így bár az a közhiedelem, hogy aki annyit rohangál, mint egy háromgyerekes családanya, az biztosan fogpiszkálóra fogyja magát, ez tévedés. Kalóriában sokkal többet felvesz egy rohangálós nő, mint egy önmaga középpontjában levő átlagos.
Mióta odafigyelek, ha fene fenét eszik is, reggelizem, ebédelek, vacsorázom és rendesen, időben, nem csak összecsapva, éppenhogy betudva valamit étkezés gyanánt. Nem sokkal több időt, szervezést igényel, de oda kell figyelni az biztos.
Ma egyébként ropis napom volt, valamiért a gyerek tíz óra körül is azt kért, meg most délután is és én meg mint a hipnotizált robot, ha elmentem mellette, egyet-kettőt mindig elropogtattam.
Szörnyű, hogy még az sem tart vissza, hogy itt beszámolok minden kalóriáról. Pedig az szokott érdekelni, hogy következetes legyek - mások szemében is...
Vacsorára szigorúság lesz megint az eledelem, ezt a ropit be kell hozni valahol!
És igen, azért nincsen leírás mozgásról, mert még nem mozogtam. Semmit. Az a szerencsétlen ellipszis tréner rozsdásra sírja magát a magánytól.
Így bár az a közhiedelem, hogy aki annyit rohangál, mint egy háromgyerekes családanya, az biztosan fogpiszkálóra fogyja magát, ez tévedés. Kalóriában sokkal többet felvesz egy rohangálós nő, mint egy önmaga középpontjában levő átlagos.
Mióta odafigyelek, ha fene fenét eszik is, reggelizem, ebédelek, vacsorázom és rendesen, időben, nem csak összecsapva, éppenhogy betudva valamit étkezés gyanánt. Nem sokkal több időt, szervezést igényel, de oda kell figyelni az biztos.
Ma egyébként ropis napom volt, valamiért a gyerek tíz óra körül is azt kért, meg most délután is és én meg mint a hipnotizált robot, ha elmentem mellette, egyet-kettőt mindig elropogtattam.
Szörnyű, hogy még az sem tart vissza, hogy itt beszámolok minden kalóriáról. Pedig az szokott érdekelni, hogy következetes legyek - mások szemében is...
Vacsorára szigorúság lesz megint az eledelem, ezt a ropit be kell hozni valahol!
És igen, azért nincsen leírás mozgásról, mert még nem mozogtam. Semmit. Az a szerencsétlen ellipszis tréner rozsdásra sírja magát a magánytól.
2010. május 5., szerda
Vállveregetés
Tegnap este feljött hozzánk kedves barátnőm L, és mint ilyenkor mindig kicsit bővebb vacsorát varázsolok az asztalra, hogy vendégség legyen a dologból. Az alkalmak úgy kellenek az emberi élethez, mint egy falat kenyér. Legyen az akár egy kis barátnői látogatás, vagy egy vacsora kettesben a férjemmel, vagy egy esküvő, egy keresztelő, akármi.
Na, szóval a tegnap este volt kőrözött, parasztsonka, parasztkolbász, újhagyma, hideg sült oldalas... és én mit ettem? Nos, összedobtam egy kis jégsalátát, paradicsomot, tonhalat és nyakon öntöttem citromlével, olívaolajjal. ÉS ÉN CSAK EZT ETTEM! Na jó, miután minden kölköt megfürdettünk (így hármasban gyerekjáték a három gyerek), beszélgetés közben megittam egy pohár finom vörösbort.
Így aztán ma reggel is úgy ébredtem, hogy vékony és könnyű vagyok, ide nekem az oroszlánt is :-) Persze reggel már szabad a gazda, úgyhogy ment egy kis szénhidrát (egy szelet pesti kenyér) párizsival, egy banán és egy fél Sport szelet. Az a helyzet, hogy a Norbi-alapú diétámmal azért vagyok boldog, mert 12-ig lelkiismeretfurdalás nélkül tolok le néha csokit vagy fagyit, egyebet. És száz százalékig bizonyos, hogy nem is a kalóriák, hanem a bűntudat hízlal igazán, amivel magunkhoz vesszük a táplálékot. Szóval bűntudat nélkül. Ez a lényeg.
Na, szóval a tegnap este volt kőrözött, parasztsonka, parasztkolbász, újhagyma, hideg sült oldalas... és én mit ettem? Nos, összedobtam egy kis jégsalátát, paradicsomot, tonhalat és nyakon öntöttem citromlével, olívaolajjal. ÉS ÉN CSAK EZT ETTEM! Na jó, miután minden kölköt megfürdettünk (így hármasban gyerekjáték a három gyerek), beszélgetés közben megittam egy pohár finom vörösbort.
Így aztán ma reggel is úgy ébredtem, hogy vékony és könnyű vagyok, ide nekem az oroszlánt is :-) Persze reggel már szabad a gazda, úgyhogy ment egy kis szénhidrát (egy szelet pesti kenyér) párizsival, egy banán és egy fél Sport szelet. Az a helyzet, hogy a Norbi-alapú diétámmal azért vagyok boldog, mert 12-ig lelkiismeretfurdalás nélkül tolok le néha csokit vagy fagyit, egyebet. És száz százalékig bizonyos, hogy nem is a kalóriák, hanem a bűntudat hízlal igazán, amivel magunkhoz vesszük a táplálékot. Szóval bűntudat nélkül. Ez a lényeg.
2010. május 4., kedd
Perfect Day
Ma a nagyfiamat (a két éves hét hónapos) itthon fogtam, nem engedem el bölcsődébe, mert tegnap 36,9-es hőt mértek nála délután. Tegnap is és ma is teljesen láztalan volt, de egy napig látni akarom, hogy minden rendben és akkor holnap megint mehet. A nyolc hónapos ikrekkel együtt ez olyan elfoglaltságot jelent, hogy mára ez volt az egyetlen bejelentkezésem.
Tegnap este éjfélkor ("Norbi update szmpontból oké!" felkiáltással) megettem két csomag gépsonkát, és utána (bár nem oké) de három nápolyit, amit a fiúk felelőtlenül a konyhapulton hagytak.
Ez van. Megyek, mert a háromból kettő sír. Hajrá!
Tegnap este éjfélkor ("Norbi update szmpontból oké!" felkiáltással) megettem két csomag gépsonkát, és utána (bár nem oké) de három nápolyit, amit a fiúk felelőtlenül a konyhapulton hagytak.
Ez van. Megyek, mert a háromból kettő sír. Hajrá!
2010. május 3., hétfő
M-Day
Ma van a méretkezés napja: 76,3. Hát igen. Igazából csodábbra számítottam, de a hétvége azért lazább volt a megszokottnál. Szombaton a Ligetben voltunk a búcsúban :-) a kölykökkel, de mondjuk ott egy jó kis árnyas-beülős helyen grillezett csirkét és salátát ettünk. (Na jó, adtak hozzá helyben sütött isteni kis finom kenyereket, na abból is ment a csirke mellé szépen.) Meg aztán péntek este egy kis krumplilevest ettem, ecettel, tejföllel, ahogy szeretem. Vasárnap egész nap suliban voltam, kínai figyelt délben és a suliban kapható mozzarellás ill. csirkés szendó. Na meg 3 kóla, (ebből 2 light, de megvesztem a kóláért, őrület), aztán délután még két Balaton szelet. Szóval megvolt a gyónás, de még így is, 30 dekával kevesebb vagyok, mint szerdán voltam.
Még mindig nem mozgok! Ez borzalmas. Ma nem kezdem el, mert ma nem egyedül leszek itthon (úgy értem, nem csak az ikrek meg én, hanem jön hozzám valaki egész napra), de holnap NINCS MESE!!!
Még mindig nem mozgok! Ez borzalmas. Ma nem kezdem el, mert ma nem egyedül leszek itthon (úgy értem, nem csak az ikrek meg én, hanem jön hozzám valaki egész napra), de holnap NINCS MESE!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
