Már egy hónapja, hogy egyszerűen megkattantam. Nincs rá más magyarázat. Esti zabálások, válogatás nélkül, még csak bűntudatom sem volt...
Úgyhogy nem foghatom a Karácsonyra, hogy ma reggel 74,8 kg voltam megint. Ez az elmúlt egy hónap kitartó bűnbeeséseinek következménye. Depi depi depi.
Józan helyzetelemzést végezve arra a megállapításra jutottam, valószínűleg egy enyhe (reméljük) lefolyású kismama-depresszióról van szó. Részletes elemzés:
- Gyerekek ebben az elmúlt egy hónapban folyamatosan egymásnak adták a betegséget, sokat voltam itthon a 3 beteg kicsivel egyszerre, az meg hardcore.
- A betegségek miatt éjjel jóval többször kellett legénykednem a gáton, folyamatos alvásmegvonás befigyelt.
- A karácsonyi előkészületek miatt meg minden szabad időmben az ajándékok után futkorásztam, így semmi mozgás nem került be a napirendembe.
Egyik dolog vezetett a másikhoz, és bármilyen tudatos és okozatokat felismerő és holisztikus és satöbbi csajnak tartom is magam, este csak letoltam a kalóriát.
"Töltődni, töltődni, töltődni." Ez volt az elmúlt napok jelszava. A Karácsonyban együtt volt az egész család, ami azt jelenti, hogy a drága férjem, (akihez, valljam be azt is becsületesen, olyan pokróc voltam az elmúlt időszakban, hogy le a kalappal előtte, hogy még mindig és ugyanúgy szeret) egész nap itt volt/van velünk, így a napi 24 órás szolgálat nagyban megoszlik kettőnk közt. Olvasok. Most végeztem be Ugron Zsolna könyvét, amit Karácsonyra kaptam, nagyon feltöltő hatással volt rám, köszönet érte a szerzőnek :-)
Most pedig Amelie csodálatos élete vidít DVD-ről.
Remélem, jövő év elején hamarosan újra kilóledobásokról tudok majd beszámolni, ami azt jelenti majd, hogy az életemben is jobban egyensúlyba kerültek a dolgok.
Boldog Új Évet mindenkinek!
2010. december 27., hétfő
2010. november 12., péntek
Nyugaton a helyzet változatlan
Ma is megméretkeztem (persze, hiszen MINDEN NAP ráállok arra a fránya mérlegre) és ma 72,4 kg volt az egyenleg. Mostanában ekörül az érték körül repkedek, ez néha felmegy 73 egész 5-8-ra, de lejjebb csak mondjuk 72,3-ra, nem kevesebbre... Attól függően, hogy mondjuk anyukámnál töltöttük a hétvégét, vagy mondjuk előző este am bloc kihagytam a vacsorát.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.
2010. október 28., csütörtök
M-day csütörtökön
Nakéremszépen, IBSZ ide vagy oda, (nem tudom) de ma már csak 72,5 kg-ot mutatott a mérleg! Ebben benne van némi odafigyelés is, nem mondom. Tegnap vendégek voltak nálam (két anyuka a kisgyerekével, így olyan napközis kaját csináltam, ami a lurkóknak is bejött (tárkonyos csirkeragulevest és rakott karfiolt). Ebből mindegyik csak husi és zöldség, úgyhogy ehettük doszt, még este is toltam egy kis karfiolt a nagyfiúval együtt, és lám ma reggelre megint csak ment lefelé a mérleg digitális "mutatója".
IBSZ fronton semmi újdonság, bár mintha enyhülne/javulna a helyzet, de igazság szerint normálisan kell enni, nem folyamatosan mindenből ezt-azt egy-egy kicsit csipegetni, hanem normális főtt étel 1x egy nap és különben sok rost.
Ennyi az elmélet, és a gyakorlat meg hát... pusztán önfegyelem kérdése.
Azért örülök ám ennek a 72,5-nek... Tegnap az egyik barátnőm, aki nyár eleje óta nem látott, padlót fogott, hogy mennyit leadtam. Mikor mondtam, hogy kb. nagyjából 5 kilót, nem hitte el, azt mondta, ő 8-10 kilóra tippelt volna. Mert pont ez volt az a kritikus 5 kiló, ami nagydarabból vékonyat csinál. Nagyon nagyon örülök!
IBSZ fronton semmi újdonság, bár mintha enyhülne/javulna a helyzet, de igazság szerint normálisan kell enni, nem folyamatosan mindenből ezt-azt egy-egy kicsit csipegetni, hanem normális főtt étel 1x egy nap és különben sok rost.
Ennyi az elmélet, és a gyakorlat meg hát... pusztán önfegyelem kérdése.
Azért örülök ám ennek a 72,5-nek... Tegnap az egyik barátnőm, aki nyár eleje óta nem látott, padlót fogott, hogy mennyit leadtam. Mikor mondtam, hogy kb. nagyjából 5 kilót, nem hitte el, azt mondta, ő 8-10 kilóra tippelt volna. Mert pont ez volt az a kritikus 5 kiló, ami nagydarabból vékonyat csinál. Nagyon nagyon örülök!
2010. október 18., hétfő
Namégegyszer
Ha jól számolom, április óta nyünnyögök a fogyáson. A mai eredmény 73,5 kg. Nem rossz (khm, khm) mert ugye 77 kg voltam, amikor nekikezdtem, DE KÖNYÖRGÖM, CSAK 9 KILÓT AKARTAM FOGYNI és hat hónap alatt mindösszesen 3,5 kg ment le. MOndjuk ez stabil, mert nem az van, hogy inog föl le, megy le, dekánként, csak issszonyú lassan.
De miért is csodálkoznék, hiszen semmiféle kúrát nem tartok, eszem, eszem, eszem, este hat után a legtöbbet. Biztosan attól ment le még ez a pár kiló, mert magától beáll a súlyom a saját szintjére... Rejtély.
Mindenesetre, kényelmetlen ugyan erről írni, dehát ez egy fogyós (khm, khm) blog, szóval jó pár hónapja hasmenésem van, illetve nem is konkrétan hasmenésem, mert nem megy a hasam egyfolytában, de ha napi 1x vagy 2x megyek, az olyan. Na, eltekintek a további részletek ecsetelésétől, de addig olvasgattam a neten meg annyi ilyen egészséges életmód filmet néztem meg a LifeNetworkon meg a ZoneClubon, hogy kisütöttem, biztosan irritábilis bélszindróma, úgyhogy elmegyek orvoshoz.
De kezdetnek kipróbálok itthon egy lájtos méregtelenítést, egyszerűen elhagyom a legegészségtelenebb bűneimet, mint csoki, fagyi, süti és a mai napon csak vizet és teát iszom. Kíváncsi vagyok, mi lesz, a Normaflore eddig nem segített. Ha bárki tud jó gasztroenterológust, vagy egy olyan természetgyógyászt, aki orvos is, küldje át légyszi az elérhetőségét....!
A léböjtnapról annyit, hogy most 11:38 van, de már CSILLAGOKAT látok. Megérem agyban kontrollálni a dolgot!
De miért is csodálkoznék, hiszen semmiféle kúrát nem tartok, eszem, eszem, eszem, este hat után a legtöbbet. Biztosan attól ment le még ez a pár kiló, mert magától beáll a súlyom a saját szintjére... Rejtély.
Mindenesetre, kényelmetlen ugyan erről írni, dehát ez egy fogyós (khm, khm) blog, szóval jó pár hónapja hasmenésem van, illetve nem is konkrétan hasmenésem, mert nem megy a hasam egyfolytában, de ha napi 1x vagy 2x megyek, az olyan. Na, eltekintek a további részletek ecsetelésétől, de addig olvasgattam a neten meg annyi ilyen egészséges életmód filmet néztem meg a LifeNetworkon meg a ZoneClubon, hogy kisütöttem, biztosan irritábilis bélszindróma, úgyhogy elmegyek orvoshoz.
De kezdetnek kipróbálok itthon egy lájtos méregtelenítést, egyszerűen elhagyom a legegészségtelenebb bűneimet, mint csoki, fagyi, süti és a mai napon csak vizet és teát iszom. Kíváncsi vagyok, mi lesz, a Normaflore eddig nem segített. Ha bárki tud jó gasztroenterológust, vagy egy olyan természetgyógyászt, aki orvos is, küldje át légyszi az elérhetőségét....!
A léböjtnapról annyit, hogy most 11:38 van, de már CSILLAGOKAT látok. Megérem agyban kontrollálni a dolgot!
2010. szeptember 8., szerda
Lust lusta lusta!
Utálom leírni, és mindig hazudva menekültem ez elől a szó elől, de itt a confession ideje: lusta vagyok. És ezen az sem segít, hogy tegnap is és a múlt hét pénteken is voltam edzőteremben és végigcsináltam az alakformáló tornát. A mai napon megint 74,3 kg vagyok. De mit is csodálkozom, a sült galamb senkinek nem repül a szájába és én étkezés terén semmit nem tettem az utóbbi időben magamért. Abszolút nem kontrollálom magam. Ülök a gép előtt, folyton fogyókúrás sikersztorikat keresek a neten, és attól mintha szárnyakat kapnék. De csak a következő kínálkozó alkalomig, amikoris szembejön velem egy feketeerdő fagyi a mélyhűtőben.
Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.
Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.
Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.
Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.
2010. augusztus 25., szerda
M-Day (neM-Day?)
Igazából hétfőn kellett volna méretkezni, akkor is kellett volna beírni a súlyt (akkor egyébként 73,8 kg-ot mutatott a mérleg, érthetetlen!), de hát aznap nem csináltam bejegyzést és azóta meg lecsúszott két doboz fagyi esténként, rendes, szénhidrátos vacsorák... Mert az úgy van, hogy a nagyfiam, rendes, magabiztos, öntudatos kisfiúvá fejlődött és pont ugyanúgy vásárol, ahogy én szoktam. Viszi a kosarat a kezében és felnőttesen mondogatja maga elé: "veszek egy kis túró rudit, virslit, párizsit..." Apjával ment vásárolna valamelyik este és hoztak
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)
Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)
Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.
2010. augusztus 10., kedd
Csőd?
Nemrég érkeztünk meg a tengerparti nyaralásunkból, ahol eredetileg már lefogyva készültem megjelenni. Nos, nem álltam mérlegen jó másfél hónapja, de érzésem szerint valahol ott tartok, ahol a kezdet kezdetén nekifogtam a dolognak.
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!
2010. július 19., hétfő
A teljes vallomás
Immár lassan három hete, hogy anyukámnál nyaralunk. Anyu sokat segít az ikrek körül, akik meg-megfürdenek a diófa alatt a kis medencében, sétálnak a főutcán, a nagyfiammal elsétálunk a falu szélére a patakhoz és kavicsokat dobálunk bele, apjával kistraktoron utazik, az unokatestvéreivel bújócskázik az udvaron... szóval idilli. Az uram elintézte a netet is, most már tudok innen is jelentkezni. Szuper.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.
2010. június 21., hétfő
M-Day
Hihetetlen!
Megint anyukámnál voltunk az elmúlt napokban, és nem, egyáltalán nem voltam bűntelen, de ma reggel a mérleg 74,6 kilót mutatott. Hogyan? Miért? Nem tudom. Pedig éppen gyónással akartam megint ezt a hetet indítani, hogy miért kellett pl. vasárnap délután csokis keksztől kezdve Kinder csokin át pattogatott kukoricát, epret, dinnyét és cukros üdítőt fogyasztanom (kombinált gyerekek-anyukák zsúron voltam), vagy miért kellett vasárnap éjfélkor elfogyasztanom a maradék tejszínes csirkemellet.... De most már akkor nem is gyónok inkább, hanem gyönyörködve nézem az "eredményt". Igaz, kb. ott vagyok, ahol két hete, de nem híztam! Ez a döbbenet!
Pedig éppen növekvő Hold van, legközelebb 27-én fog fogyni a Hold, na akkor bele is húzok a fogyóba. Rá egy hétre leszek hivatalos egy olyan kerti partira, ahol a múltamból is jelen lesz egy régi régi régi szereplő (aki 7 éven keresztül szerepelt!), és hát soha egy századmásodpercre sem kívánom vissza a régi időket, de az biztos, hogy mindig is nagyon hiú voltam: azt akarom, hogy nagyon jól nézzek ki. Aki három gyerek után ott van, mint előtte volt :-) Ez, (így fogyó Holddal együtt :-)) most már biztosan menni fog. Jó lesz!
Megint anyukámnál voltunk az elmúlt napokban, és nem, egyáltalán nem voltam bűntelen, de ma reggel a mérleg 74,6 kilót mutatott. Hogyan? Miért? Nem tudom. Pedig éppen gyónással akartam megint ezt a hetet indítani, hogy miért kellett pl. vasárnap délután csokis keksztől kezdve Kinder csokin át pattogatott kukoricát, epret, dinnyét és cukros üdítőt fogyasztanom (kombinált gyerekek-anyukák zsúron voltam), vagy miért kellett vasárnap éjfélkor elfogyasztanom a maradék tejszínes csirkemellet.... De most már akkor nem is gyónok inkább, hanem gyönyörködve nézem az "eredményt". Igaz, kb. ott vagyok, ahol két hete, de nem híztam! Ez a döbbenet!
Pedig éppen növekvő Hold van, legközelebb 27-én fog fogyni a Hold, na akkor bele is húzok a fogyóba. Rá egy hétre leszek hivatalos egy olyan kerti partira, ahol a múltamból is jelen lesz egy régi régi régi szereplő (aki 7 éven keresztül szerepelt!), és hát soha egy századmásodpercre sem kívánom vissza a régi időket, de az biztos, hogy mindig is nagyon hiú voltam: azt akarom, hogy nagyon jól nézzek ki. Aki három gyerek után ott van, mint előtte volt :-) Ez, (így fogyó Holddal együtt :-)) most már biztosan menni fog. Jó lesz!
2010. június 15., kedd
M-Day utáni napon
Tegnap volt méretkezés. 74,5 kellett volna legyen, szép ritmusban ugyebár, EHELYETT 75,4 kg-ot mutatott a mérleg. Jaj, jaj. Tulajdonképpen a múlt hetet vidéken töltöttük a gyerekekkel anyukámnál, mert ott olyan jó... Óriási kert, hatalmas diófa, hűs terasz, és az én drága anyukám, aki bármikor (értsd: bármikor, hajnali 4-kor is át lehetett vinni hozzá a felébredt és játszani akaró egyik ikret :-)) ráér, hogy az unokákkal foglalkozzon. Szóval úri életünk van ott, és ez a baj. Mert beszerzek én MINDENT, ami a jó kis update diétámhoz kell, de azok a jóízű közös vacsorák a teraszon... Épp csak egy kicsi csúszik le ebből vagy abból, és máris kész a baj. A strandon (anyukám közel lakik a Balatonhoz), simán lemegy a sajtos-tejfölös lángos 12 után (de hiszen már olyan jól nézek ki az új türkizkék fürdőruhámban), meg egy fagyi a nagy gyerekkel, meg ez, meg az... Csak hát pont azért nézek már "elég jól" mert eddig szigorúan (na jó, na) betartottam az étkezési szabályokat. És a nagy adag bűntudatok, amik lecsúsznak mindezek mellé a falatok mellé, azok hízlalnak csak igazán. De itt van a vége. Eddig és ne tovább! Ettől a pillanattól kezdve a legszigorúbb statáriális berendezkedés lép életbe, és VISSZA Norbikához, azonnal. (Arról ne is beszéljünk, hogy ma is megmértem magam, de ezt le sem írom, mert nem M-day van, 75,8 volt, erről ennyit.)
Szóval előre fel, mostantól megint a kezembe veszem az irányítást :-)
Szóval előre fel, mostantól megint a kezembe veszem az irányítást :-)
2010. június 7., hétfő
M-Day
74,5 kg-ot mutatott ma reggel a mérleg. És mea culpázással kell kezdenem, mert tegnap családi jamboree volt nálunk vidéken, és bográcsozás, és isteni falusi sütemények délután, jóval dél után elfogyasztva...
Aztán este csak joghurt ment itthon már meg egy kis fasírozott hús (hát igen), de még így is, a múlt héthez képest némelyes fogyás tapasztalható. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Már alakulok :-), nagyon jó!
Aztán este csak joghurt ment itthon már meg egy kis fasírozott hús (hát igen), de még így is, a múlt héthez képest némelyes fogyás tapasztalható. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Már alakulok :-), nagyon jó!
2010. június 4., péntek
Jaj, Béres doktor!
Borzalmas ez az állandó éhség! Mióta szedem a Béres cseppeket, dupla mennyiséget eszem mindenből. És hiába megengedett kajákat eszem, akkor is... a mennyiség...! Tegnap este például. Lecsúszott vagy 20 deka felvágott, aztán vagy 6 joghurt, 1 citrom, aztán egy ikeás kistál (hatttalmas) gyümölcssaláta, (na, ebben volt minden, még titott gyümölcs :-) is: ananász, banán, meggy, nyakonöntve citromos joghurttal), ÉS lefekvés után addig forgolódtam, hogy ki kellett menjek a hűtőhöz a maradék felvágottért és egy kis kaukázusi kefírért. Ma reggel is: kettő gazdagon megrakott szendvics, és még mindig tudnék enni.
Hiába, agyilag kell megint átállni. Ezt nem lehet bírni. A cseppek kellenek, mert nem bírom már az éjszakázásokat, minden kis vírus ledönt a lábamról, de ugyanakkor MEGINT le kell állítanom magam, hogy NEM eszem ekkora mennyiséget, még Norbis kajákból sem. Hajrá!
Hiába, agyilag kell megint átállni. Ezt nem lehet bírni. A cseppek kellenek, mert nem bírom már az éjszakázásokat, minden kis vírus ledönt a lábamról, de ugyanakkor MEGINT le kell állítanom magam, hogy NEM eszem ekkora mennyiséget, még Norbis kajákból sem. Hajrá!
2010. június 3., csütörtök
Béres József emlegetése
Drága Béres József doktor úr! Köszönet a cseppekért! Az a helyzet, hogy egész télen beteg volt a család, hol az egyik, hol a másik (hol mindhárom) gyerek küzdött valami vírussal, és a férjem meg én is majdnem egyfolytában torokfájtunk, orrdugultunk, hőemelkedtünk. Most az ikrek keveredtek megint bele az orrfolyós történetbe, és a férjjel együtt én is puff torokfájós lettem. Az egész családdal (illetve a 10 kg felettiekkel) Béres cseppet szedetek azóta, nem csak simán C vitamint, mint eddig. (A C vitamin megy a csepp mellé oké.)
Többektől hallottam, hogy azt tapasztalták, híztak a Béres csepp szedése közben. Igen, mert olyan jó étvágyat csinál! Tegnap este még a hűtőajtót is gusztusosnak találtam, azt is meg tudtam volna enni, de "csak" iszonyat mennyiségű felvágottat ettem, joghurtot és almát. Ja meg citromot (mert azt imádom).
Elolvastam a Béres csepp használati utasítását is, a lábadozós betegségekből való felépülés, a daganatos betegségek, az általános immunerősítés mellett javasolják diétázóknak is. Szuper, én pont az vagyok. És bármennyire is habzsoltam tegnap este, ma reggel 74,6-ot mutatott a mérleg :-)
De nem méretkezünk...!
Többektől hallottam, hogy azt tapasztalták, híztak a Béres csepp szedése közben. Igen, mert olyan jó étvágyat csinál! Tegnap este még a hűtőajtót is gusztusosnak találtam, azt is meg tudtam volna enni, de "csak" iszonyat mennyiségű felvágottat ettem, joghurtot és almát. Ja meg citromot (mert azt imádom).
Elolvastam a Béres csepp használati utasítását is, a lábadozós betegségekből való felépülés, a daganatos betegségek, az általános immunerősítés mellett javasolják diétázóknak is. Szuper, én pont az vagyok. És bármennyire is habzsoltam tegnap este, ma reggel 74,6-ot mutatott a mérleg :-)
De nem méretkezünk...!
2010. június 1., kedd
M-Day
Tegnap reggel volt méretkezés, akkor 75,2 volt az egyenleg, ma reggel 74,8. Hétvégén megint anyukámnál voltunk... de most sokkal erősebb voltam, mint a múltkor, ez látszik is a mérlegen :-)
Tegnap itt volt nálunk L barátnőm, de megint erős voltam, nem ettem vacsorára a családnak készített bundás kenyérből lila hagymával, kolbásszal, hanem ettem egy kis pulykasonkát, meg két almát.
Egyre inkább érzem, hogy vékonyodik vékonyodik minden, a derekam, a karom, a combom, de nem olyan tónusos, mint szeretném. Muszáj mozognom! Persze nem sok kedvem van hozzá, az ikrek megfáztak a hétvégén, 20 percenként szívom az orrukat porszívóval és én is kicsit belekeveredtem valami meghűlésbe. Ez a fránya idő az oka. Bárcsak már kisütne a nap! De nem számít a meghűlés meg a torokfájás, napi 20 perc mozgás bele kell férjen.
Tegnap itt volt nálunk L barátnőm, de megint erős voltam, nem ettem vacsorára a családnak készített bundás kenyérből lila hagymával, kolbásszal, hanem ettem egy kis pulykasonkát, meg két almát.
Egyre inkább érzem, hogy vékonyodik vékonyodik minden, a derekam, a karom, a combom, de nem olyan tónusos, mint szeretném. Muszáj mozognom! Persze nem sok kedvem van hozzá, az ikrek megfáztak a hétvégén, 20 percenként szívom az orrukat porszívóval és én is kicsit belekeveredtem valami meghűlésbe. Ez a fránya idő az oka. Bárcsak már kisütne a nap! De nem számít a meghűlés meg a torokfájás, napi 20 perc mozgás bele kell férjen.
2010. május 25., kedd
Jó hétvége
A hétvége kicsit összetetten volt jó, de egészében véve mégiscsak jó volt. Péntek este az egyik fiamnak láza lett, de azt gondoltuk talán a fogai miatt, most egyszerre három is jön neki. De aztán másnap reggelre sikerült egy 39 fokos lázat összehozni, az ünnep kellős közepén. Így aztán hajrá, Budai Gyermekkórház, ügyelet, a Vörös Hadsereg ünnepi felvonulásánál kb. kettővel kevesebb várakozó, de addigra Z. már megint láztalan volt, csak bágyadt kicsit. Mire sorra kerültünk, még aludt is egyet. A dokinő azt mondta, valószínűleg fülgyulladás, a fogai begyulladtak és a pangó váladék is begyulladt a fülben. Adott egy antibiotikumot, megköszöntük, eljöttünk. Az antibiotikum után mondhatni teljesen rendbe jött a "legkisebb" fiam, láztalan volt, visszatért belé a huncutság is.
Másnap a barátainkhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, nagyon szép idő volt, el is mentünk családilag. Z-nek semmi baja nem volt/lett hála Istennek. Finom grillezett husik, csúsztak minden mennyiségben, hozzá tepsiben sült krumpli és rengeteg saláta. Drága barátosnémnél jobb háziasszonyt nem ismerek: 9 hónapos babája mellett terülj-asztalkám ÉS kétféle sütemény, fagylalt és gyümölcssaláta is, szóval le a kalappal! S bár a du. 3 elmúlt a kétféle süteményből is csúszott, fagyiból is eperrel, gyümölcssalátával DE teljes bűntudat nélkül. Ugyanis itt olyan barátainkkal találkoztunk, akiket nem láttam fél éve/két hónapja/két hete és MINDANNYIAN megdöbbenve mondták, hogy "teúristen, de le vagy fogyva!" Jaj, nagyon jó volt, én is úgy éreztem, hogy vékony vagyok, mint a nádszál. (Aztán megnéztem a képeket és hát még nem nádszál, de valami tényleg látszik, egy kicsit.) Na, szóval sikerélmény hegyek, és erre jött a hétfő reggeli méretkezés 74,8 kg-mal. Itt már az egóm akkora volt, mint egy futballpálya, hogy hát igen, megy ez, ha én akarom stb, aztán teljesen szabályos Norbi étkezés mellett keddre megint 75 fölé ment a mérleg :-) De legalább 75 körül küzdünk, nem 77 körül, mint amikor elkezdtem. És hát nem is bánom, hogy ilyen lassan megy, annál hatásosabb lesz a dolog érzésem szerint.
Egyébként én is érzem magamon a kis súlycsökkenést, a derekamon, az arcomon, popsimon, jó érzés na. Nem is hagyom abba, ezt az étkezési programot megtartom most már mindig. Jó lesz!
Másnap a barátainkhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, nagyon szép idő volt, el is mentünk családilag. Z-nek semmi baja nem volt/lett hála Istennek. Finom grillezett husik, csúsztak minden mennyiségben, hozzá tepsiben sült krumpli és rengeteg saláta. Drága barátosnémnél jobb háziasszonyt nem ismerek: 9 hónapos babája mellett terülj-asztalkám ÉS kétféle sütemény, fagylalt és gyümölcssaláta is, szóval le a kalappal! S bár a du. 3 elmúlt a kétféle süteményből is csúszott, fagyiból is eperrel, gyümölcssalátával DE teljes bűntudat nélkül. Ugyanis itt olyan barátainkkal találkoztunk, akiket nem láttam fél éve/két hónapja/két hete és MINDANNYIAN megdöbbenve mondták, hogy "teúristen, de le vagy fogyva!" Jaj, nagyon jó volt, én is úgy éreztem, hogy vékony vagyok, mint a nádszál. (Aztán megnéztem a képeket és hát még nem nádszál, de valami tényleg látszik, egy kicsit.) Na, szóval sikerélmény hegyek, és erre jött a hétfő reggeli méretkezés 74,8 kg-mal. Itt már az egóm akkora volt, mint egy futballpálya, hogy hát igen, megy ez, ha én akarom stb, aztán teljesen szabályos Norbi étkezés mellett keddre megint 75 fölé ment a mérleg :-) De legalább 75 körül küzdünk, nem 77 körül, mint amikor elkezdtem. És hát nem is bánom, hogy ilyen lassan megy, annál hatásosabb lesz a dolog érzésem szerint.
Egyébként én is érzem magamon a kis súlycsökkenést, a derekamon, az arcomon, popsimon, jó érzés na. Nem is hagyom abba, ezt az étkezési programot megtartom most már mindig. Jó lesz!
2010. május 24., hétfő
2010. május 20., csütörtök
Szorgos hétköznapok
Szépen dolgozom vissza a kőszegi kiruccanás maradványait, nem mérünk, nem mérünk, majd csak hétfőn. (Ennek ellenére minden reggel felállok a mérlegre, de legalább ennyi bűnöm hadd legyen...)
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
2010. május 17., hétfő
2010. május 16., vasárnap
Bűnös város
Most érkeztünk vissza a vidéki túránkról, Kőszegen töltöttük a hétvégét családostul. Egy kis vendégházban szálltunk meg az óvárosban, és egy kétszobás lakrészünk volt, sajna konyha nem volt hozzá, így a fürdőben és a "nappaliban" bénáztunk a tápszerkészítéssel egy kis bébiételmelegítő segítségével. Szerencsére fűtött a tulaj a vendégházban, így a hideg (Kőszegen mindig a szokásos országos átlagnál 10 fokkal hidegebb van :-)) nem vette a kedvünket. Szombaton átrándultunk Ausztriába, Lutzmannsburgban (Locsmándon) fürdőztünk. Bár ezen pontosítanék egy keveset, ugyanis a nagy 2,8 éves fiam fürdőzött az urammal, én meg az ikrekkel vonultam ide-oda, játszottunk "a parton", mivel még mindig köhögnek, nem akartam, hogy fürödjenek.
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
2010. május 14., péntek
Tovább, szépen, ügyesen
Egyre rutinosabban NEM eszem szénhidrátot esténként. Bár a családnak készítek, én maradok a kis csirkemellsonkámnál, és tegnap pl. (engedélykérés után :-)) újhagymát ettem hozzá. Meredek lett az eredmény, mert nem lehetett hozzám közel jönni, de olyan jólesett! Most, hogy az első célom, a 75 kg közelébe értem, egyre "légiesebbnek" érzem magam. Tudom, hülyeségnek hangzik, hisz nem egészen két kiló elvesztéséről van szó, és a 75 még elés sok, de tényleg ruganyosabb vagyok, hamarabb felugrok, pattanok, csinálok ezt-azt, mert csinálni aztán tényleg van mit, állandóan. Lehet, hogy kívülről még ez a légiesség nem látszik, de mivel én belül érzem és valóban ilyennek látom magam, biztos vagyok benne, hogy a dolog megvalósul!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
2010. május 13., csütörtök
Nem M-Day, de...
Ma reggel 75,1 kg volt a kijelzőn. Pedig tegnap este is ettem rendesen, de csak norbis dolgokat. Még jövő hétfőig bármi lehet, ezért voltam muszáj leírni...!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
2010. május 12., szerda
Carbonara
Dél, azaz 12 óra előtt szinte MINDENT lehet! Tegnap ezért összeütöttem egy jó adag carbonara spagettit. Nos, a mennyiségekkel mindig bajban vagyok, mintha a Vörös Hadseregre főznék, mindig annyi hozzávalót veszek, aztán pusztíthatja a család a főztöm doszt.
Így volt ez tegnap a carbonara-val is. Máskor ilyenkor nem csináltam problémát a dologból, hiszen parasztgyomrom van, bármit meg tudok enni és bármilyen mennyiséget is. De tegnap nem. Másfél tányér után stoppoltam, s bár a carbonara felmelegítve nem jó, nem érdekelt. Szóval hős voltam.
Este Norbihoz híven csak 1 db virsli, sovány csirkemellsonka csúszott, meg alacsony zsírtartalmú joghurt. Az a legnehezebb, amikor a családnak készítem-porciózom a vacsorát, és jóízűen harapják a virslit, hozzá a finom barnakenyeret, vagy ciabattát (ezt most újabban kapni itt a közeli boltban), én meg csak nézem. Ilyenkor NEM beleharapni, és NEM, EGY KICSIT SEM köszönöm, na ez húzós. Mert persze hallom, hogy "nem azon az egy falaton múlik", és olyan könnyű lenne elcsábulni, de nem. Mert igenis egy falaton múlik, mert aztán megtört az erkölcsi tartás, és ha egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet. Olyan ez, mint a leszokott dohányos "csak egy" cigije. (Biztos forrásból tudom. Ugyanis 12 évig dohányoztam, és 3 és fél éve nem gyújtottam rá.)
Szóval a fogyókúra önfegyelmi kérdés, semmi kétség.
Ma délelőtt tornára vittem az ikreket, és ebédre a tegnapi carbonara maradéka csúszott, de (mivel tegnap bevásároltam) isteni zöld salátát toltam mellé, kapros joghurtos öntettel. Olyan teljes értékű volt ez az ebéd, hogy minden értelemben "jól laktam". Finomat ettem, a salátának hála érzetre is eleget, nincs koplalás-érzetem. És most, hogy az ikrek alszanak, előveszem az ellipszis trénert! Hurrá!
Így volt ez tegnap a carbonara-val is. Máskor ilyenkor nem csináltam problémát a dologból, hiszen parasztgyomrom van, bármit meg tudok enni és bármilyen mennyiséget is. De tegnap nem. Másfél tányér után stoppoltam, s bár a carbonara felmelegítve nem jó, nem érdekelt. Szóval hős voltam.
Este Norbihoz híven csak 1 db virsli, sovány csirkemellsonka csúszott, meg alacsony zsírtartalmú joghurt. Az a legnehezebb, amikor a családnak készítem-porciózom a vacsorát, és jóízűen harapják a virslit, hozzá a finom barnakenyeret, vagy ciabattát (ezt most újabban kapni itt a közeli boltban), én meg csak nézem. Ilyenkor NEM beleharapni, és NEM, EGY KICSIT SEM köszönöm, na ez húzós. Mert persze hallom, hogy "nem azon az egy falaton múlik", és olyan könnyű lenne elcsábulni, de nem. Mert igenis egy falaton múlik, mert aztán megtört az erkölcsi tartás, és ha egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet. Olyan ez, mint a leszokott dohányos "csak egy" cigije. (Biztos forrásból tudom. Ugyanis 12 évig dohányoztam, és 3 és fél éve nem gyújtottam rá.)
Szóval a fogyókúra önfegyelmi kérdés, semmi kétség.
Ma délelőtt tornára vittem az ikreket, és ebédre a tegnapi carbonara maradéka csúszott, de (mivel tegnap bevásároltam) isteni zöld salátát toltam mellé, kapros joghurtos öntettel. Olyan teljes értékű volt ez az ebéd, hogy minden értelemben "jól laktam". Finomat ettem, a salátának hála érzetre is eleget, nincs koplalás-érzetem. És most, hogy az ikrek alszanak, előveszem az ellipszis trénert! Hurrá!
2010. május 11., kedd
Visszatérés a "régi" kerékvágásba
Na igen, ma reggelre 75,8-at mutatott a mérleg. ÉS MÉG CSAK NEM IS KOPLALTAM tegnap! Ettem a szokásos kis mennyiségemet, reggeli, ebéd, vacsora. Az étkek Norbi mentén szerveződtek, délig ettem kiflit (reggelire), ebédre töltött húst rizzsel, banánt, kesudiót, aztán délután-este már csak felvágottat ettem paprikával, citromos-olívás paradicsomsalátát, és hát igen: ananászt. De bejött, visszaálltam a múlt hét péntek reggel már elért 75-tel kezdődő számra! Most még csinálom a reggeli rutint, de aztán előveszem a trénert és nyomok rajta 12 percet. (Fokozatosan emelem az időtartamot és az intenzitást.)
Ma még nem ettem viszont semmit, mert nincs bevásárolva, de azért körülnézek, valamit összedobok. Délelőtt van, most még (majdnem) mindent lehet :-)
Ma még nem ettem viszont semmit, mert nincs bevásárolva, de azért körülnézek, valamit összedobok. Délelőtt van, most még (majdnem) mindent lehet :-)
2010. május 10., hétfő
M-Day
76,9.
Bless me Father, for I have sinned.
Anyukámnál voltunk a hétvégén. "Kell több, nem mond ez eleget...?"
Csúfos, csúfos, csúfos visszaesés.
De még nem adtam fel. Közel sem!
Bless me Father, for I have sinned.
Anyukámnál voltunk a hétvégén. "Kell több, nem mond ez eleget...?"
Csúfos, csúfos, csúfos visszaesés.
De még nem adtam fel. Közel sem!
2010. május 6., csütörtök
Physiomins
Nem messze tőlünk van egy ilyen szalon. Én meg aztán mindenféle testkényeztetésnek simán bedőlök, én tényleg komolyan elhiszem, hogy egy hónap után hat kilóval lesz könnyebb az ember lánya és a kis gödröcskés részek a comb felső-hátsó részén eltűnnek mint a rossz álom és feszes bőrrel karcsún lengedezek majd az utcán kis könnyű ruháimban május végén. Én, az örök bizakodó, a mindenkori "JÓ LESZ!" őrzője és hangoztatója, az értékes időmből legalább egy órát töltöttem a neten a Physiomins-re vadászva, hogyan működik, mit csinálnak pontosan, MENNYIBE KERÜL és a legfontosabb, HOL A LEGOLCSÓBB a városban. Mert mndenhol van akció, egy helyen 50%, ez a legjobb ajánlat egyébként Budapesten. Ha rászánom a férjemet, akkor ide fogok menni. DE. És most egy ünnepélyes fogadalom. Őszintén szólva mindig kicsit leszóltam azokat a kedves embertársaimat, akik semmit nem tettek a fogyásért, csak kapkodták a fogyasztó tablettát a töltött káposztára, mozgás nélkül hencseregve reméltek fogyást a Slender You-ban, meg a az akupunktúrás fülklipsztől, így ÉN ELHATÁROZOM csak akkor mehetek Physiomins-be, ha legalább egy hétig minden nap kínoztam az ellipszis trénert! Bizony! És mivel nagyon szeretnék sima kemény popsit, MOST felpattanok a gépre, amíg Fábrik úr tolja a showdert. Hajrá.
Gyerekdiéta
A gyerekdiéta lényege a hízás. Az embernek nincsen ideje normálisan leülni, levest, másodikat nyugiban elfogyasztani, így hát itt csíp egy kis ezt, ott csíp egy kis azt, és ha összeszámolja, hogy a sok kis ez meg az hány kalória, hát beborulna a hangulat rendesen...
Így bár az a közhiedelem, hogy aki annyit rohangál, mint egy háromgyerekes családanya, az biztosan fogpiszkálóra fogyja magát, ez tévedés. Kalóriában sokkal többet felvesz egy rohangálós nő, mint egy önmaga középpontjában levő átlagos.
Mióta odafigyelek, ha fene fenét eszik is, reggelizem, ebédelek, vacsorázom és rendesen, időben, nem csak összecsapva, éppenhogy betudva valamit étkezés gyanánt. Nem sokkal több időt, szervezést igényel, de oda kell figyelni az biztos.
Ma egyébként ropis napom volt, valamiért a gyerek tíz óra körül is azt kért, meg most délután is és én meg mint a hipnotizált robot, ha elmentem mellette, egyet-kettőt mindig elropogtattam.
Szörnyű, hogy még az sem tart vissza, hogy itt beszámolok minden kalóriáról. Pedig az szokott érdekelni, hogy következetes legyek - mások szemében is...
Vacsorára szigorúság lesz megint az eledelem, ezt a ropit be kell hozni valahol!
És igen, azért nincsen leírás mozgásról, mert még nem mozogtam. Semmit. Az a szerencsétlen ellipszis tréner rozsdásra sírja magát a magánytól.
Így bár az a közhiedelem, hogy aki annyit rohangál, mint egy háromgyerekes családanya, az biztosan fogpiszkálóra fogyja magát, ez tévedés. Kalóriában sokkal többet felvesz egy rohangálós nő, mint egy önmaga középpontjában levő átlagos.
Mióta odafigyelek, ha fene fenét eszik is, reggelizem, ebédelek, vacsorázom és rendesen, időben, nem csak összecsapva, éppenhogy betudva valamit étkezés gyanánt. Nem sokkal több időt, szervezést igényel, de oda kell figyelni az biztos.
Ma egyébként ropis napom volt, valamiért a gyerek tíz óra körül is azt kért, meg most délután is és én meg mint a hipnotizált robot, ha elmentem mellette, egyet-kettőt mindig elropogtattam.
Szörnyű, hogy még az sem tart vissza, hogy itt beszámolok minden kalóriáról. Pedig az szokott érdekelni, hogy következetes legyek - mások szemében is...
Vacsorára szigorúság lesz megint az eledelem, ezt a ropit be kell hozni valahol!
És igen, azért nincsen leírás mozgásról, mert még nem mozogtam. Semmit. Az a szerencsétlen ellipszis tréner rozsdásra sírja magát a magánytól.
2010. május 5., szerda
Vállveregetés
Tegnap este feljött hozzánk kedves barátnőm L, és mint ilyenkor mindig kicsit bővebb vacsorát varázsolok az asztalra, hogy vendégség legyen a dologból. Az alkalmak úgy kellenek az emberi élethez, mint egy falat kenyér. Legyen az akár egy kis barátnői látogatás, vagy egy vacsora kettesben a férjemmel, vagy egy esküvő, egy keresztelő, akármi.
Na, szóval a tegnap este volt kőrözött, parasztsonka, parasztkolbász, újhagyma, hideg sült oldalas... és én mit ettem? Nos, összedobtam egy kis jégsalátát, paradicsomot, tonhalat és nyakon öntöttem citromlével, olívaolajjal. ÉS ÉN CSAK EZT ETTEM! Na jó, miután minden kölköt megfürdettünk (így hármasban gyerekjáték a három gyerek), beszélgetés közben megittam egy pohár finom vörösbort.
Így aztán ma reggel is úgy ébredtem, hogy vékony és könnyű vagyok, ide nekem az oroszlánt is :-) Persze reggel már szabad a gazda, úgyhogy ment egy kis szénhidrát (egy szelet pesti kenyér) párizsival, egy banán és egy fél Sport szelet. Az a helyzet, hogy a Norbi-alapú diétámmal azért vagyok boldog, mert 12-ig lelkiismeretfurdalás nélkül tolok le néha csokit vagy fagyit, egyebet. És száz százalékig bizonyos, hogy nem is a kalóriák, hanem a bűntudat hízlal igazán, amivel magunkhoz vesszük a táplálékot. Szóval bűntudat nélkül. Ez a lényeg.
Na, szóval a tegnap este volt kőrözött, parasztsonka, parasztkolbász, újhagyma, hideg sült oldalas... és én mit ettem? Nos, összedobtam egy kis jégsalátát, paradicsomot, tonhalat és nyakon öntöttem citromlével, olívaolajjal. ÉS ÉN CSAK EZT ETTEM! Na jó, miután minden kölköt megfürdettünk (így hármasban gyerekjáték a három gyerek), beszélgetés közben megittam egy pohár finom vörösbort.
Így aztán ma reggel is úgy ébredtem, hogy vékony és könnyű vagyok, ide nekem az oroszlánt is :-) Persze reggel már szabad a gazda, úgyhogy ment egy kis szénhidrát (egy szelet pesti kenyér) párizsival, egy banán és egy fél Sport szelet. Az a helyzet, hogy a Norbi-alapú diétámmal azért vagyok boldog, mert 12-ig lelkiismeretfurdalás nélkül tolok le néha csokit vagy fagyit, egyebet. És száz százalékig bizonyos, hogy nem is a kalóriák, hanem a bűntudat hízlal igazán, amivel magunkhoz vesszük a táplálékot. Szóval bűntudat nélkül. Ez a lényeg.
2010. május 4., kedd
Perfect Day
Ma a nagyfiamat (a két éves hét hónapos) itthon fogtam, nem engedem el bölcsődébe, mert tegnap 36,9-es hőt mértek nála délután. Tegnap is és ma is teljesen láztalan volt, de egy napig látni akarom, hogy minden rendben és akkor holnap megint mehet. A nyolc hónapos ikrekkel együtt ez olyan elfoglaltságot jelent, hogy mára ez volt az egyetlen bejelentkezésem.
Tegnap este éjfélkor ("Norbi update szmpontból oké!" felkiáltással) megettem két csomag gépsonkát, és utána (bár nem oké) de három nápolyit, amit a fiúk felelőtlenül a konyhapulton hagytak.
Ez van. Megyek, mert a háromból kettő sír. Hajrá!
Tegnap este éjfélkor ("Norbi update szmpontból oké!" felkiáltással) megettem két csomag gépsonkát, és utána (bár nem oké) de három nápolyit, amit a fiúk felelőtlenül a konyhapulton hagytak.
Ez van. Megyek, mert a háromból kettő sír. Hajrá!
2010. május 3., hétfő
M-Day
Ma van a méretkezés napja: 76,3. Hát igen. Igazából csodábbra számítottam, de a hétvége azért lazább volt a megszokottnál. Szombaton a Ligetben voltunk a búcsúban :-) a kölykökkel, de mondjuk ott egy jó kis árnyas-beülős helyen grillezett csirkét és salátát ettünk. (Na jó, adtak hozzá helyben sütött isteni kis finom kenyereket, na abból is ment a csirke mellé szépen.) Meg aztán péntek este egy kis krumplilevest ettem, ecettel, tejföllel, ahogy szeretem. Vasárnap egész nap suliban voltam, kínai figyelt délben és a suliban kapható mozzarellás ill. csirkés szendó. Na meg 3 kóla, (ebből 2 light, de megvesztem a kóláért, őrület), aztán délután még két Balaton szelet. Szóval megvolt a gyónás, de még így is, 30 dekával kevesebb vagyok, mint szerdán voltam.
Még mindig nem mozgok! Ez borzalmas. Ma nem kezdem el, mert ma nem egyedül leszek itthon (úgy értem, nem csak az ikrek meg én, hanem jön hozzám valaki egész napra), de holnap NINCS MESE!!!
Még mindig nem mozgok! Ez borzalmas. Ma nem kezdem el, mert ma nem egyedül leszek itthon (úgy értem, nem csak az ikrek meg én, hanem jön hozzám valaki egész napra), de holnap NINCS MESE!!!
2010. április 30., péntek
Katt
Minden működik. Ha egyszer elhatározom, átkattan a kapcsoló és normális mennyiségeket eszem egészséges ételekből és nem eszem kanállal a cukrot és a zsírt fagyi és Sport szelet és kóla és sült krumpli formájában. Mint egy kapcsoló. Kedves generációm, ismerős ez a feeling? Akinél a Mérlegben áll a Plútó, annak mindenképpen :-) Az a baj, hogy visszafelé is ugyanilyen könnyen kattan...
2010. április 29., csütörtök
Inkább írok
Most már alszik mindhárom kölök, ilyenkor szoktam egy kis kesudiót/ananászkonzervet/pattogatott kukoricát... meg ilyesmiket nassolni, és inkább közzéteszem a jelen lelkiállapotomat, nehogy végül elgyengüljek! Gyönyörű vékony derekam lesz már a nyáron és szép conbom és hurka nélküli hasam! Supetarban fogok sétálni a szuper kis nyári ruháimban teli önbizalommal, és rázni fogom a kis popsimat, mint lánykoromban :-)
Jajdejólesz!
Jajdejólesz!
Piára fel
Nálunk mindig van itthon Traubisoda, Olympos mandarinlé és mindig le van főzve két kancsó borsmentatea, mézzel. Utóbbit hidegen fogyasztjuk. Sajnos azok közé tartozom, akiknek meg kellett tanulniuk szomjat oltani a vízzel. A szomjúságomat elsősorban valami édes ízű lötty oltja. Nem mondhatom, hogy azért, mert otthon csak ez volt, hanem inkább azért, mert gyerekkoromban nagyon ritkán volt nálunk otthon üdítő. Leginkább a hétvégéken, a családi ebédekhez, vacsorákhoz hoztunk a boltból egy Pepsi colát, vagy Márka szőlőt, Traubisodát. Ezért aztán teljesen rá voltam kattanva az üdítőkre. Ha vendégségben voltunk, mindig azt kértem, szörpöt választottam a víz helyett, amikor csak lehetett. Kis faluban töltöttem a gyerekkoromat, és az ivóvizet kútból húztuk. Talán az is közrejátszott a "víziszonyomban", hogy nem volt jó ízű a kútvizünk. (Tegyem hozzá, a szomszédunkban is ittam egyszer kútvizet, ott isteni volt.)
Amikor kiszabadultam a szülői uralom alól (14 éves koromban kollégista lettem), a zsebpénzem jelentős részét cukros üdítőkre költöttem. Elmúltam már 25 éves, amikor észrevettem, hogy nem ehetek/ihatok azt amit szeretnék, következmények nélkül, és azóta választom tudatosan a vizet. De ha egy kicsit is ellazulok, traubisodával öblítem le a főételt, és sajnos, sokkal jobban is esik :-(
Most mindig van a kamrában két-három rekesz Szentkirályi mentes víz és Primavera. Főleg az utóbbi ízét szeretem. Sokat kísérleteztem az ízekkel, váltogatom a márkákat is, hogy mindig más összetételű vizet igyak (az egyikben ebből, a másikban abból az ásványi anyagból van több), de a Primavera mondhatni házi márkám, mindig visszatérek hozzá.
Ha nem figyelek, rengeteg kalória lefolyik a torkomon, ezért aztán mindig (MOST IS!) elhatározom, nem iszom semmi mást, csak vizet. Abból is sokat. Mondjuk ez sosem volt gond, pityizálós típus vagyok. Mindig van egy üveg víz a konyhában a pulton és csak úgy iszom, üvegből. (Pedig utálom, ha más üvegből iszik. De hát... amit szabad Jupiternek.... A születési uralkodóm a Jupiter. No comment.) :-)
Amikor kiszabadultam a szülői uralom alól (14 éves koromban kollégista lettem), a zsebpénzem jelentős részét cukros üdítőkre költöttem. Elmúltam már 25 éves, amikor észrevettem, hogy nem ehetek/ihatok azt amit szeretnék, következmények nélkül, és azóta választom tudatosan a vizet. De ha egy kicsit is ellazulok, traubisodával öblítem le a főételt, és sajnos, sokkal jobban is esik :-(
Most mindig van a kamrában két-három rekesz Szentkirályi mentes víz és Primavera. Főleg az utóbbi ízét szeretem. Sokat kísérleteztem az ízekkel, váltogatom a márkákat is, hogy mindig más összetételű vizet igyak (az egyikben ebből, a másikban abból az ásványi anyagból van több), de a Primavera mondhatni házi márkám, mindig visszatérek hozzá.
Ha nem figyelek, rengeteg kalória lefolyik a torkomon, ezért aztán mindig (MOST IS!) elhatározom, nem iszom semmi mást, csak vizet. Abból is sokat. Mondjuk ez sosem volt gond, pityizálós típus vagyok. Mindig van egy üveg víz a konyhában a pulton és csak úgy iszom, üvegből. (Pedig utálom, ha más üvegből iszik. De hát... amit szabad Jupiternek.... A születési uralkodóm a Jupiter. No comment.) :-)
Avatar
Tegnap este gyerekletevés után ünnepi Avatar-nézés volt nálunk (évfordulós ajándék,lévén, hogy mindketten komoly Avatar-rajongók vagyunk). Az esti filmnézés mindig külön veszélyforrás, lecsúsznak a kalóriatömegek észrevétlenül. Tegnap este 2 db zöldalmát nassoltam a film alatt, ennyi. Ja, meg hozzá trappista sajtot, olyan 10 dekát. Sokkal jobban érzem is ma magam, könnyebb vagyok és nem olyan hullafáradt, mint egyébként mindig, pedig a nagyfiú 5:15-kor keltett... :-)
Ami a méretkezést illeti, ezután minden hétfőn mérem magam, nem minden nap.
Ami a méretkezést illeti, ezután minden hétfőn mérem magam, nem minden nap.
2010. április 28., szerda
Gyorsan sokat
Délután egy óra lett, mire a fiúkkal visszaértem a tornából, addig semmit nem ettem. Összeütöttem egy kis paradicsomos tagliatelle tésztát, de mielőtt a tészta kifőtt volna, a paradicsomos szósz egy részét rádobtam a tegnapi maradék krumplisalátára és leküldtem. A tagliatelle szó nélkül követte őket. Tudom, tudom, tudom, hogy a diéta legnagyobb ellensége a koplalás és utána a falásroham, de muszáj volt behoznom a délelőttöt, hogy bírjam a délutánt és az estét a srácokkal. Az estét pláne, kaja nélkül.
Tornán találkoztam egy régi ismerőssel, együtt szültünk, ő is ikreket. A lány az ikrek születése óta majdnem 15 kilót hízott, nem is tudtam hirtelen beazonosítani, csak azt tudtam, hogy ismerős valahonnan. Nagyon sajnálom szegényt. Azt tapasztaltam, hogy nem is a terhesség alatti hízás a vészes, hiszen az a szülés után természetes módon apadni kezd. A gyermekágy, meg a kisbabázós időszak az, ami igazán veszélyes. Az ember lánya alig alszik, 24 órán keresztül műszakban van és emiatt olyan fásult lesz a hangulata, hogy gyors vércukorszint-emeléssel lehet csak segíteni rajta. Ekkor jön az időtöltés-evés és a bánatháj. Na ettől aztán már tényleg nehéz megszabadulni.
Tornán találkoztam egy régi ismerőssel, együtt szültünk, ő is ikreket. A lány az ikrek születése óta majdnem 15 kilót hízott, nem is tudtam hirtelen beazonosítani, csak azt tudtam, hogy ismerős valahonnan. Nagyon sajnálom szegényt. Azt tapasztaltam, hogy nem is a terhesség alatti hízás a vészes, hiszen az a szülés után természetes módon apadni kezd. A gyermekágy, meg a kisbabázós időszak az, ami igazán veszélyes. Az ember lánya alig alszik, 24 órán keresztül műszakban van és emiatt olyan fásult lesz a hangulata, hogy gyors vércukorszint-emeléssel lehet csak segíteni rajta. Ekkor jön az időtöltés-evés és a bánatháj. Na ettől aztán már tényleg nehéz megszabadulni.
Ollé
Na kéremszépen, a mai állás 76,6 kg. Tudom, nincs ilyen, hogy egy nap önkontroll után igazi megbízható eredmény szülessen, de olyan jó érzés, egy pozitív megerősítés: csak így tovább. Ma viszem az ikreket tornára, kb. az egész délelőtt ezzel megy majd el, így nem tudok főzni. Majd improvizálok délben :-)
Minden nap elképzelem, ahogy Brac-on sétálok a fiúkkal, a férjem keze a derekamon, mint mindig és én meg egy testhez simuló pólóban vagyok csak, no hurkácskák, no párnácskák... Jó lesz!
Minden nap elképzelem, ahogy Brac-on sétálok a fiúkkal, a férjem keze a derekamon, mint mindig és én meg egy testhez simuló pólóban vagyok csak, no hurkácskák, no párnácskák... Jó lesz!
2010. április 27., kedd
Mea culpa
Most már biztos, BIZTOS, hogy az esték lesznek a legnehezebbek. Hazahoztam a legnagyobb gyereket a bölcsődéből, összebújtunk hárman, az apjával a nagyágyon, ahol volt egy kis háztartási keksz az uram mellett (neki hasmenése van, ezért diétázik), és ösztönös mozdulattal, ahogy a gyerek is, eszegetni kezdtem a kekszet. Ötöt megettem, mire felötlött, hogy ezt nem szabadna tennem, ekkor leálltam.
Este a nagy gyerek bundás kenyeret rendelt vacsorára, három szeletet készítettem, mivel sem én sem az uram nem terveztünk vacsorálni. A gyerek végül egy fél szeletet evett meg, de én akkorra már olyan farkaséhes voltam, hogy lecsúsztattam a maradék kenyereket.
Persze a gyereknek egy óra múlva eszébe jutott, hogy hol van a maradék bundáskenyér, így gyorsan készítettem neki még hármat, amiből másfelet megevett.
Mikor elaludtak a gyerekek, az uram kért valami diétásat, de finomat, így csináltam neki két vékony szelet pirítóst vékony szelet sajttal. Miközben pirult a kenyér, farigcsáltam a sajtot (jócskán), aztán az ottmaradt másfél szelet bundáskenyérrel és egy nagy adag bűntudattal lecsúsztattam a torkomon.
Van azonban egy bizonyos elképzelésem a fogyásról. A bűntudat hízlal. Ha sokat foglalkozunk azzal, hogy mit szabad és mit nem szabad enni. (Ebből a szempontból nem túl célravezető egy blogban azon rugózni, hogy mennyit ettem és mikor. Na mindegy.) Élni kell a fejünkben annak a képnek, amilyenek lenni akarunk, és arra formáljuk magunkat tudatlanul is. Ha szánakozunk a lenyelt falatok miatt, azok odaragadnak a fenekünkre kíméletlenül. Úgyhogy az a helyzet, hogy a mai napon igazából inkább elismerhetem magam, mert ahhoz képest, hogy mennyit szoktam enni, ma tényleg kontrolláltam magam és odafigyeltem. A legnehezebb az, hogy nem aktívan TENNI kell, hanem TARTÓZKODNI valaminek a megtételétől, passzívan. Hagyni, hogy elmúljon az idő, hogy eltegyem a szemem elől a csábító falatokat, és NEM NYÚLNI hozzájuk. Ennyi az egész.
Ja, és ma nem dolgoztam az ellipszis tréneren! Ez volt az első nap.
Este a nagy gyerek bundás kenyeret rendelt vacsorára, három szeletet készítettem, mivel sem én sem az uram nem terveztünk vacsorálni. A gyerek végül egy fél szeletet evett meg, de én akkorra már olyan farkaséhes voltam, hogy lecsúsztattam a maradék kenyereket.
Persze a gyereknek egy óra múlva eszébe jutott, hogy hol van a maradék bundáskenyér, így gyorsan készítettem neki még hármat, amiből másfelet megevett.
Mikor elaludtak a gyerekek, az uram kért valami diétásat, de finomat, így csináltam neki két vékony szelet pirítóst vékony szelet sajttal. Miközben pirult a kenyér, farigcsáltam a sajtot (jócskán), aztán az ottmaradt másfél szelet bundáskenyérrel és egy nagy adag bűntudattal lecsúsztattam a torkomon.
Van azonban egy bizonyos elképzelésem a fogyásról. A bűntudat hízlal. Ha sokat foglalkozunk azzal, hogy mit szabad és mit nem szabad enni. (Ebből a szempontból nem túl célravezető egy blogban azon rugózni, hogy mennyit ettem és mikor. Na mindegy.) Élni kell a fejünkben annak a képnek, amilyenek lenni akarunk, és arra formáljuk magunkat tudatlanul is. Ha szánakozunk a lenyelt falatok miatt, azok odaragadnak a fenekünkre kíméletlenül. Úgyhogy az a helyzet, hogy a mai napon igazából inkább elismerhetem magam, mert ahhoz képest, hogy mennyit szoktam enni, ma tényleg kontrolláltam magam és odafigyeltem. A legnehezebb az, hogy nem aktívan TENNI kell, hanem TARTÓZKODNI valaminek a megtételétől, passzívan. Hagyni, hogy elmúljon az idő, hogy eltegyem a szemem elől a csábító falatokat, és NEM NYÚLNI hozzájuk. Ennyi az egész.
Ja, és ma nem dolgoztam az ellipszis tréneren! Ez volt az első nap.
Felismerés
Most, hogy egy napja FIGYELEM, hogy mit eszem, borzasztó dologra jöttem rá. Eddig, ha volt egy kis időm, ettem ezt-azt. Ha az ikrek egyszerre elaludtak, fogtam egy... kiflit/almát/darab sajtot/darab csokit/maradék makarónit/maradék majonézes krumplit és megettem. Ez csak ma tudatosult. 11 körül szélcsend lett nálunk, azonnal, mint Pavlov kutyájánál a nyálzás, beindult nálam is a "hűtőhöz mehetnék". Persze nem ettem semmit, de a késztetés nem múlt el!!! Így be voltam már kondicionálva a rejtett "kis" falatokhoz. Végül fél egykor, miután a kölykök is megebédeltek, ettem hétvégéről maradt tejszínes pulykát egy jó adag párolt brokkolival.
Kettőre jött a bébiszitter, elmentem ügyeket intézni, és kiderült, hogy az utcán is öntudatlan eszem (ettem). Ha megéreztem a finom édestészta szagot, arra gondoltam, bedobok egy fánkot. (Persze nem.) Gyros-os előtt azt kívántam meg. Aztán megláttam a Rossmannt, és eszembe jutott, hogy ott szoktam nasiként venni magamnak csokis-banános müzliszeletet. Ha nem figyeltem volna, hegyek állnának már a hasamban kajából. Komolyan mondom, ehhez képest szuper, hogy nem híztam tovább a jelenlegi súlyomnál. Már 3/4 5 van, és ebéd óta nem csipegettem semmit! Jóóóóó lesz!
Kettőre jött a bébiszitter, elmentem ügyeket intézni, és kiderült, hogy az utcán is öntudatlan eszem (ettem). Ha megéreztem a finom édestészta szagot, arra gondoltam, bedobok egy fánkot. (Persze nem.) Gyros-os előtt azt kívántam meg. Aztán megláttam a Rossmannt, és eszembe jutott, hogy ott szoktam nasiként venni magamnak csokis-banános müzliszeletet. Ha nem figyeltem volna, hegyek állnának már a hasamban kajából. Komolyan mondom, ehhez képest szuper, hogy nem híztam tovább a jelenlegi súlyomnál. Már 3/4 5 van, és ebéd óta nem csipegettem semmit! Jóóóóó lesz!
Bad romance
Már délelőtt 11 óra van, ittam egy pohár Cappy narancslevet, csinálom a reggeli rutint a lakásban a gyerekek meg magam körül és Lady Gaga Bad Romance c. számát hallgatom. Ez a Lady Gaga '86-ban született, amikor én már hetedikes voltam! Kos a nő, látszik is a klippen, nagyon tetszik. Jó kis energia van benne, kedvem lenne táncolni. Mondjuk jól mutatok a zöld virágos hálóingemben, amint a 8 hónapos fiaimnak táncolok a konyhában cumisüveg sterilizálás közben :-) "Oooooh, caught in a bad romance---"
Kezdet
36 és 3/4 éves vagyok, három fiú anyja (az ikrek most 8 hónaposak), 178 cm és 77 kg. Biztos, a kilót ma reggel mértem. Életem csúcsidőszakában 65-68 kg voltam, az ikrek születése előtt 75, az első fiam születése előtt 70 kg.
A cél: először is a 75 kg, aztán a 70 kg és aztán a 68 kg!
Ez nem olyan sok, mindösszesen 9 kiló, de az a baj, hogy imádok enni! Mondjuk, nem is rossz eredmény a 178 centihez, hogy csak 77 kiló vagyok ennyi kaja mellett, hisz ha csak a tegnapi napomat nézzük is: reggelire sajtos kifli bőven megpakolva, ebédre nagy adag brassói, napközben 4 banán, kb. 6 alma, este majonézes krumplisaláta, és miután a gyerekeket letettük egy egész doboz epres csokoládés bonbon. Ez az átlagos napi bevitelem, és nem sportolok. Nem hízom, stabilan vagyok 77 kg, a szülés után erre a súlyra visszafogytam automatikusan, és itt megállt.
Innen jöttem rá, hogy ez magától lejjebb nem fog menni, így hát elkezdem a sürgetést. Mától Norbi update, (ez már egyszer bejött, mert így este is ehetek), és bizony előveszem az ellipszis trénert MINDEN NAP. Merthogy az első gyerek után vettünk azt is, a seggem alá van tolva minden, az biztos.
Amikor a tengerparton vagyok, vagy nyáron a Balatonon, mindig látok egy-egy csinos, kisportolt lányt, akin látszik, hogy TETT a szép alakjáért, és olyankor mindig elhatározom, hogy na legközelebb én is... Hát most nem várom meg a tengert. Április 27-e van, és én mától keményen fogok dolgozni, hogy mire először megyek a 4 fiúval a Balatonra olyan popsim legyen, mint a radírgumi, pattanjon vissza róla a napsugár :-)
A reggel két szelet pirítós volt vajjal, két-két hajszálvékony szelet trappistával, egy golden alma. Nagy bögre kávé.
Mostantól tényleg figyelem, mit eszem.
A cél: először is a 75 kg, aztán a 70 kg és aztán a 68 kg!
Ez nem olyan sok, mindösszesen 9 kiló, de az a baj, hogy imádok enni! Mondjuk, nem is rossz eredmény a 178 centihez, hogy csak 77 kiló vagyok ennyi kaja mellett, hisz ha csak a tegnapi napomat nézzük is: reggelire sajtos kifli bőven megpakolva, ebédre nagy adag brassói, napközben 4 banán, kb. 6 alma, este majonézes krumplisaláta, és miután a gyerekeket letettük egy egész doboz epres csokoládés bonbon. Ez az átlagos napi bevitelem, és nem sportolok. Nem hízom, stabilan vagyok 77 kg, a szülés után erre a súlyra visszafogytam automatikusan, és itt megállt.
Innen jöttem rá, hogy ez magától lejjebb nem fog menni, így hát elkezdem a sürgetést. Mától Norbi update, (ez már egyszer bejött, mert így este is ehetek), és bizony előveszem az ellipszis trénert MINDEN NAP. Merthogy az első gyerek után vettünk azt is, a seggem alá van tolva minden, az biztos.
Amikor a tengerparton vagyok, vagy nyáron a Balatonon, mindig látok egy-egy csinos, kisportolt lányt, akin látszik, hogy TETT a szép alakjáért, és olyankor mindig elhatározom, hogy na legközelebb én is... Hát most nem várom meg a tengert. Április 27-e van, és én mától keményen fogok dolgozni, hogy mire először megyek a 4 fiúval a Balatonra olyan popsim legyen, mint a radírgumi, pattanjon vissza róla a napsugár :-)
A reggel két szelet pirítós volt vajjal, két-két hajszálvékony szelet trappistával, egy golden alma. Nagy bögre kávé.
Mostantól tényleg figyelem, mit eszem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
