Délután egy óra lett, mire a fiúkkal visszaértem a tornából, addig semmit nem ettem. Összeütöttem egy kis paradicsomos tagliatelle tésztát, de mielőtt a tészta kifőtt volna, a paradicsomos szósz egy részét rádobtam a tegnapi maradék krumplisalátára és leküldtem. A tagliatelle szó nélkül követte őket. Tudom, tudom, tudom, hogy a diéta legnagyobb ellensége a koplalás és utána a falásroham, de muszáj volt behoznom a délelőttöt, hogy bírjam a délutánt és az estét a srácokkal. Az estét pláne, kaja nélkül.
Tornán találkoztam egy régi ismerőssel, együtt szültünk, ő is ikreket. A lány az ikrek születése óta majdnem 15 kilót hízott, nem is tudtam hirtelen beazonosítani, csak azt tudtam, hogy ismerős valahonnan. Nagyon sajnálom szegényt. Azt tapasztaltam, hogy nem is a terhesség alatti hízás a vészes, hiszen az a szülés után természetes módon apadni kezd. A gyermekágy, meg a kisbabázós időszak az, ami igazán veszélyes. Az ember lánya alig alszik, 24 órán keresztül műszakban van és emiatt olyan fásult lesz a hangulata, hogy gyors vércukorszint-emeléssel lehet csak segíteni rajta. Ekkor jön az időtöltés-evés és a bánatháj. Na ettől aztán már tényleg nehéz megszabadulni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése