36 és 3/4 éves vagyok, három fiú anyja (az ikrek most 8 hónaposak), 178 cm és 77 kg. Biztos, a kilót ma reggel mértem. Életem csúcsidőszakában 65-68 kg voltam, az ikrek születése előtt 75, az első fiam születése előtt 70 kg.
A cél: először is a 75 kg, aztán a 70 kg és aztán a 68 kg!
Ez nem olyan sok, mindösszesen 9 kiló, de az a baj, hogy imádok enni! Mondjuk, nem is rossz eredmény a 178 centihez, hogy csak 77 kiló vagyok ennyi kaja mellett, hisz ha csak a tegnapi napomat nézzük is: reggelire sajtos kifli bőven megpakolva, ebédre nagy adag brassói, napközben 4 banán, kb. 6 alma, este majonézes krumplisaláta, és miután a gyerekeket letettük egy egész doboz epres csokoládés bonbon. Ez az átlagos napi bevitelem, és nem sportolok. Nem hízom, stabilan vagyok 77 kg, a szülés után erre a súlyra visszafogytam automatikusan, és itt megállt.
Innen jöttem rá, hogy ez magától lejjebb nem fog menni, így hát elkezdem a sürgetést. Mától Norbi update, (ez már egyszer bejött, mert így este is ehetek), és bizony előveszem az ellipszis trénert MINDEN NAP. Merthogy az első gyerek után vettünk azt is, a seggem alá van tolva minden, az biztos.
Amikor a tengerparton vagyok, vagy nyáron a Balatonon, mindig látok egy-egy csinos, kisportolt lányt, akin látszik, hogy TETT a szép alakjáért, és olyankor mindig elhatározom, hogy na legközelebb én is... Hát most nem várom meg a tengert. Április 27-e van, és én mától keményen fogok dolgozni, hogy mire először megyek a 4 fiúval a Balatonra olyan popsim legyen, mint a radírgumi, pattanjon vissza róla a napsugár :-)
A reggel két szelet pirítós volt vajjal, két-két hajszálvékony szelet trappistával, egy golden alma. Nagy bögre kávé.
Mostantól tényleg figyelem, mit eszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése