Lust lusta lusta!

Utálom leírni, és mindig hazudva menekültem ez elől a szó elől, de itt a confession ideje: lusta vagyok. És ezen az sem segít, hogy tegnap is és a múlt hét pénteken is voltam edzőteremben és végigcsináltam az alakformáló tornát. A mai napon megint 74,3 kg vagyok. De mit is csodálkozom, a sült galamb senkinek nem repül a szájába és én étkezés terén semmit nem tettem az utóbbi időben magamért. Abszolút nem kontrollálom magam. Ülök a gép előtt, folyton fogyókúrás sikersztorikat keresek a neten, és attól mintha szárnyakat kapnék. De csak a következő kínálkozó alkalomig, amikoris szembejön velem egy feketeerdő fagyi a mélyhűtőben.

Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.

Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.