2010. április 30., péntek

Katt

Minden működik. Ha egyszer elhatározom, átkattan a kapcsoló és normális mennyiségeket eszem egészséges ételekből és nem eszem kanállal a cukrot és a zsírt fagyi és Sport szelet és kóla és sült krumpli formájában. Mint egy kapcsoló. Kedves generációm, ismerős ez a feeling? Akinél a Mérlegben áll a Plútó, annak mindenképpen :-) Az a baj, hogy visszafelé is ugyanilyen könnyen kattan...

2010. április 29., csütörtök

Inkább írok

Most már alszik mindhárom kölök, ilyenkor szoktam egy kis kesudiót/ananászkonzervet/pattogatott kukoricát... meg ilyesmiket nassolni, és inkább közzéteszem a jelen lelkiállapotomat, nehogy végül elgyengüljek! Gyönyörű vékony derekam lesz már a nyáron és szép conbom és hurka nélküli hasam! Supetarban fogok sétálni a szuper kis nyári ruháimban teli önbizalommal, és rázni fogom a kis popsimat, mint lánykoromban :-)
Jajdejólesz!

Piára fel

Nálunk mindig van itthon Traubisoda, Olympos mandarinlé és mindig le van főzve két kancsó borsmentatea, mézzel. Utóbbit hidegen fogyasztjuk. Sajnos azok közé tartozom, akiknek meg kellett tanulniuk szomjat oltani a vízzel. A szomjúságomat elsősorban valami édes ízű lötty oltja. Nem mondhatom, hogy azért, mert otthon csak ez volt, hanem inkább azért, mert gyerekkoromban nagyon ritkán volt nálunk otthon üdítő. Leginkább a hétvégéken, a családi ebédekhez, vacsorákhoz hoztunk a boltból egy Pepsi colát, vagy Márka szőlőt, Traubisodát. Ezért aztán teljesen rá voltam kattanva az üdítőkre. Ha vendégségben voltunk, mindig azt kértem, szörpöt választottam a víz helyett, amikor csak lehetett. Kis faluban töltöttem a gyerekkoromat, és az ivóvizet kútból húztuk. Talán az is közrejátszott a "víziszonyomban", hogy nem volt jó ízű a kútvizünk. (Tegyem hozzá, a szomszédunkban is ittam egyszer kútvizet, ott isteni volt.)
Amikor kiszabadultam a szülői uralom alól (14 éves koromban kollégista lettem), a zsebpénzem jelentős részét cukros üdítőkre költöttem. Elmúltam már 25 éves, amikor észrevettem, hogy nem ehetek/ihatok azt amit szeretnék, következmények nélkül, és azóta választom tudatosan a vizet. De ha egy kicsit is ellazulok, traubisodával öblítem le a főételt, és sajnos, sokkal jobban is esik :-(
Most mindig van a kamrában két-három rekesz Szentkirályi mentes víz és Primavera. Főleg az utóbbi ízét szeretem. Sokat kísérleteztem az ízekkel, váltogatom a márkákat is, hogy mindig más összetételű vizet igyak (az egyikben ebből, a másikban abból az ásványi anyagból van több), de a Primavera mondhatni házi márkám, mindig visszatérek hozzá.
Ha nem figyelek, rengeteg kalória lefolyik a torkomon, ezért aztán mindig (MOST IS!) elhatározom, nem iszom semmi mást, csak vizet. Abból is sokat. Mondjuk ez sosem volt gond, pityizálós típus vagyok. Mindig van egy üveg víz a konyhában a pulton és csak úgy iszom, üvegből. (Pedig utálom, ha más üvegből iszik. De hát... amit szabad Jupiternek.... A születési uralkodóm a Jupiter. No comment.) :-)

Avatar

Tegnap este gyerekletevés után ünnepi Avatar-nézés volt nálunk (évfordulós ajándék,lévén, hogy mindketten komoly Avatar-rajongók vagyunk). Az esti filmnézés mindig külön veszélyforrás, lecsúsznak a kalóriatömegek észrevétlenül. Tegnap este 2 db zöldalmát nassoltam a film alatt, ennyi. Ja, meg hozzá trappista sajtot, olyan 10 dekát. Sokkal jobban érzem is ma magam, könnyebb vagyok és nem olyan hullafáradt, mint egyébként mindig, pedig a nagyfiú 5:15-kor keltett... :-)
Ami a méretkezést illeti, ezután minden hétfőn mérem magam, nem minden nap.

2010. április 28., szerda

Gyorsan sokat

Délután egy óra lett, mire a fiúkkal visszaértem a tornából, addig semmit nem ettem. Összeütöttem egy kis paradicsomos tagliatelle tésztát, de mielőtt a tészta kifőtt volna, a paradicsomos szósz egy részét rádobtam a tegnapi maradék krumplisalátára és leküldtem. A tagliatelle szó nélkül követte őket. Tudom, tudom, tudom, hogy a diéta legnagyobb ellensége a koplalás és utána a falásroham, de muszáj volt behoznom a délelőttöt, hogy bírjam a délutánt és az estét a srácokkal. Az estét pláne, kaja nélkül.
Tornán találkoztam egy régi ismerőssel, együtt szültünk, ő is ikreket. A lány az ikrek születése óta majdnem 15 kilót hízott, nem is tudtam hirtelen beazonosítani, csak azt tudtam, hogy ismerős valahonnan. Nagyon sajnálom szegényt. Azt tapasztaltam, hogy nem is a terhesség alatti hízás a vészes, hiszen az a szülés után természetes módon apadni kezd. A gyermekágy, meg a kisbabázós időszak az, ami igazán veszélyes. Az ember lánya alig alszik, 24 órán keresztül műszakban van és emiatt olyan fásult lesz a hangulata, hogy gyors vércukorszint-emeléssel lehet csak segíteni rajta. Ekkor jön az időtöltés-evés és a bánatháj. Na ettől aztán már tényleg nehéz megszabadulni.

Ollé

Na kéremszépen, a mai állás 76,6 kg. Tudom, nincs ilyen, hogy egy nap önkontroll után igazi megbízható eredmény szülessen, de olyan jó érzés, egy pozitív megerősítés: csak így tovább. Ma viszem az ikreket tornára, kb. az egész délelőtt ezzel megy majd el, így nem tudok főzni. Majd improvizálok délben :-)
Minden nap elképzelem, ahogy Brac-on sétálok a fiúkkal, a férjem keze a derekamon, mint mindig és én meg egy testhez simuló pólóban vagyok csak, no hurkácskák, no párnácskák... Jó lesz!

2010. április 27., kedd

Mea culpa

Most már biztos, BIZTOS, hogy az esték lesznek a legnehezebbek. Hazahoztam a legnagyobb gyereket a bölcsődéből, összebújtunk hárman, az apjával a nagyágyon, ahol volt egy kis háztartási keksz az uram mellett (neki hasmenése van, ezért diétázik), és ösztönös mozdulattal, ahogy a gyerek is, eszegetni kezdtem a kekszet. Ötöt megettem, mire felötlött, hogy ezt nem szabadna tennem, ekkor leálltam.
Este a nagy gyerek bundás kenyeret rendelt vacsorára, három szeletet készítettem, mivel sem én sem az uram nem terveztünk vacsorálni. A gyerek végül egy fél szeletet evett meg, de én akkorra már olyan farkaséhes voltam, hogy lecsúsztattam a maradék kenyereket.
Persze a gyereknek egy óra múlva eszébe jutott, hogy hol van a maradék bundáskenyér, így gyorsan készítettem neki még hármat, amiből másfelet megevett.
Mikor elaludtak a gyerekek, az uram kért valami diétásat, de finomat, így csináltam neki két vékony szelet pirítóst vékony szelet sajttal. Miközben pirult a kenyér, farigcsáltam a sajtot (jócskán), aztán az ottmaradt másfél szelet bundáskenyérrel és egy nagy adag bűntudattal lecsúsztattam a torkomon.
Van azonban egy bizonyos elképzelésem a fogyásról. A bűntudat hízlal. Ha sokat foglalkozunk azzal, hogy mit szabad és mit nem szabad enni. (Ebből a szempontból nem túl célravezető egy blogban azon rugózni, hogy mennyit ettem és mikor. Na mindegy.) Élni kell a fejünkben annak a képnek, amilyenek lenni akarunk, és arra formáljuk magunkat tudatlanul is. Ha szánakozunk a lenyelt falatok miatt, azok odaragadnak a fenekünkre kíméletlenül. Úgyhogy az a helyzet, hogy a mai napon igazából inkább elismerhetem magam, mert ahhoz képest, hogy mennyit szoktam enni, ma tényleg kontrolláltam magam és odafigyeltem. A legnehezebb az, hogy nem aktívan TENNI kell, hanem TARTÓZKODNI valaminek a megtételétől, passzívan. Hagyni, hogy elmúljon az idő, hogy eltegyem a szemem elől a csábító falatokat, és NEM NYÚLNI hozzájuk. Ennyi az egész.
Ja, és ma nem dolgoztam az ellipszis tréneren! Ez volt az első nap.

Felismerés

Most, hogy egy napja FIGYELEM, hogy mit eszem, borzasztó dologra jöttem rá. Eddig, ha volt egy kis időm, ettem ezt-azt. Ha az ikrek egyszerre elaludtak, fogtam egy... kiflit/almát/darab sajtot/darab csokit/maradék makarónit/maradék majonézes krumplit és megettem. Ez csak ma tudatosult. 11 körül szélcsend lett nálunk, azonnal, mint Pavlov kutyájánál a nyálzás, beindult nálam is a "hűtőhöz mehetnék". Persze nem ettem semmit, de a késztetés nem múlt el!!! Így be voltam már kondicionálva a rejtett "kis" falatokhoz. Végül fél egykor, miután a kölykök is megebédeltek, ettem hétvégéről maradt tejszínes pulykát egy jó adag párolt brokkolival.
Kettőre jött a bébiszitter, elmentem ügyeket intézni, és kiderült, hogy az utcán is öntudatlan eszem (ettem). Ha megéreztem a finom édestészta szagot, arra gondoltam, bedobok egy fánkot. (Persze nem.) Gyros-os előtt azt kívántam meg. Aztán megláttam a Rossmannt, és eszembe jutott, hogy ott szoktam nasiként venni magamnak csokis-banános müzliszeletet. Ha nem figyeltem volna, hegyek állnának már a hasamban kajából. Komolyan mondom, ehhez képest szuper, hogy nem híztam tovább a jelenlegi súlyomnál. Már 3/4 5 van, és ebéd óta nem csipegettem semmit! Jóóóóó lesz!

Bad romance

Már délelőtt 11 óra van, ittam egy pohár Cappy narancslevet, csinálom a reggeli rutint a lakásban a gyerekek meg magam körül és Lady Gaga Bad Romance c. számát hallgatom. Ez a Lady Gaga '86-ban született, amikor én már hetedikes voltam! Kos a nő, látszik is a klippen, nagyon tetszik. Jó kis energia van benne, kedvem lenne táncolni. Mondjuk jól mutatok a zöld virágos hálóingemben, amint a 8 hónapos fiaimnak táncolok a konyhában cumisüveg sterilizálás közben :-) "Oooooh, caught in a bad romance---"

Kezdet

36 és 3/4 éves vagyok, három fiú anyja (az ikrek most 8 hónaposak), 178 cm és 77 kg. Biztos, a kilót ma reggel mértem. Életem csúcsidőszakában 65-68 kg voltam, az ikrek születése előtt 75, az első fiam születése előtt 70 kg.
A cél: először is a 75 kg, aztán a 70 kg és aztán a 68 kg!
Ez nem olyan sok, mindösszesen 9 kiló, de az a baj, hogy imádok enni! Mondjuk, nem is rossz eredmény a 178 centihez, hogy csak 77 kiló vagyok ennyi kaja mellett, hisz ha csak a tegnapi napomat nézzük is: reggelire sajtos kifli bőven megpakolva, ebédre nagy adag brassói, napközben 4 banán, kb. 6 alma, este majonézes krumplisaláta, és miután a gyerekeket letettük egy egész doboz epres csokoládés bonbon. Ez az átlagos napi bevitelem, és nem sportolok. Nem hízom, stabilan vagyok 77 kg, a szülés után erre a súlyra visszafogytam automatikusan, és itt megállt.
Innen jöttem rá, hogy ez magától lejjebb nem fog menni, így hát elkezdem a sürgetést. Mától Norbi update, (ez már egyszer bejött, mert így este is ehetek), és bizony előveszem az ellipszis trénert MINDEN NAP. Merthogy az első gyerek után vettünk azt is, a seggem alá van tolva minden, az biztos.
Amikor a tengerparton vagyok, vagy nyáron a Balatonon, mindig látok egy-egy csinos, kisportolt lányt, akin látszik, hogy TETT a szép alakjáért, és olyankor mindig elhatározom, hogy na legközelebb én is... Hát most nem várom meg a tengert. Április 27-e van, és én mától keményen fogok dolgozni, hogy mire először megyek a 4 fiúval a Balatonra olyan popsim legyen, mint a radírgumi, pattanjon vissza róla a napsugár :-)
A reggel két szelet pirítós volt vajjal, két-két hajszálvékony szelet trappistával, egy golden alma. Nagy bögre kávé.
Mostantól tényleg figyelem, mit eszem.