Egyenleg

Már egy hónapja, hogy egyszerűen megkattantam. Nincs rá más magyarázat. Esti zabálások, válogatás nélkül, még csak bűntudatom sem volt...
Úgyhogy nem foghatom a Karácsonyra, hogy ma reggel 74,8 kg voltam megint. Ez az elmúlt egy hónap kitartó bűnbeeséseinek következménye. Depi depi depi.
Józan helyzetelemzést végezve arra a megállapításra jutottam, valószínűleg egy enyhe (reméljük) lefolyású kismama-depresszióról van szó. Részletes elemzés:
- Gyerekek ebben az elmúlt egy hónapban folyamatosan egymásnak adták a betegséget, sokat voltam itthon a 3 beteg kicsivel egyszerre, az meg hardcore.
- A betegségek miatt éjjel jóval többször kellett legénykednem a gáton, folyamatos alvásmegvonás befigyelt.
- A karácsonyi előkészületek miatt meg minden szabad időmben az ajándékok után futkorásztam, így semmi mozgás nem került be a napirendembe.
Egyik dolog vezetett a másikhoz, és bármilyen tudatos és okozatokat felismerő és holisztikus és satöbbi csajnak tartom is magam, este csak letoltam a kalóriát.
"Töltődni, töltődni, töltődni." Ez volt az elmúlt napok jelszava. A Karácsonyban együtt volt az egész család, ami azt jelenti, hogy a drága férjem, (akihez, valljam be azt is becsületesen, olyan pokróc voltam az elmúlt időszakban, hogy le a kalappal előtte, hogy még mindig és ugyanúgy szeret) egész nap itt volt/van velünk, így a napi 24 órás szolgálat nagyban megoszlik kettőnk közt. Olvasok. Most végeztem be Ugron Zsolna könyvét, amit Karácsonyra kaptam, nagyon feltöltő hatással volt rám, köszönet érte a szerzőnek :-)
Most pedig Amelie csodálatos élete vidít DVD-ről.
Remélem, jövő év elején hamarosan újra kilóledobásokról tudok majd beszámolni, ami azt jelenti majd, hogy az életemben is jobban egyensúlyba kerültek a dolgok.
Boldog Új Évet mindenkinek!