Szorgos hétköznapok

Szépen dolgozom vissza a kőszegi kiruccanás maradványait, nem mérünk, nem mérünk, majd csak hétfőn. (Ennek ellenére minden reggel felállok a mérlegre, de legalább ennyi bűnöm hadd legyen...)
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.

Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...