Tegnap este feljött hozzánk kedves barátnőm L, és mint ilyenkor mindig kicsit bővebb vacsorát varázsolok az asztalra, hogy vendégség legyen a dologból. Az alkalmak úgy kellenek az emberi élethez, mint egy falat kenyér. Legyen az akár egy kis barátnői látogatás, vagy egy vacsora kettesben a férjemmel, vagy egy esküvő, egy keresztelő, akármi.
Na, szóval a tegnap este volt kőrözött, parasztsonka, parasztkolbász, újhagyma, hideg sült oldalas... és én mit ettem? Nos, összedobtam egy kis jégsalátát, paradicsomot, tonhalat és nyakon öntöttem citromlével, olívaolajjal. ÉS ÉN CSAK EZT ETTEM! Na jó, miután minden kölköt megfürdettünk (így hármasban gyerekjáték a három gyerek), beszélgetés közben megittam egy pohár finom vörösbort.
Így aztán ma reggel is úgy ébredtem, hogy vékony és könnyű vagyok, ide nekem az oroszlánt is :-) Persze reggel már szabad a gazda, úgyhogy ment egy kis szénhidrát (egy szelet pesti kenyér) párizsival, egy banán és egy fél Sport szelet. Az a helyzet, hogy a Norbi-alapú diétámmal azért vagyok boldog, mert 12-ig lelkiismeretfurdalás nélkül tolok le néha csokit vagy fagyit, egyebet. És száz százalékig bizonyos, hogy nem is a kalóriák, hanem a bűntudat hízlal igazán, amivel magunkhoz vesszük a táplálékot. Szóval bűntudat nélkül. Ez a lényeg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
juhúú, megnéztem a blogod, hajrá!!:)
VálaszTörlésfoglak olvasni, erőt adsz! :)
és tök jó lehet a lifecoach dolog, én család és kutya terápia, gyerekpszichiátria irányban vagyok .:)
kicsibodza
Szia kicsibodza, látszik, hogy kezdő vagyok a blogolásban, most vettem csak észre az irányítópultban, hogy érkezett Tőleg üzenet! Ne haragudj!!!
VálaszTörlésJó, hogy itt vagy, örülök! Sikerülni fog, biztosan, ha eldöntötted. Én szurkolok!
Nagyon érdekes területen dolgozol, nem felejtem el, ha szükség lesz ilyen szakemberre :-)