A madzagos bikini

Nyugaton a helyzet változatlan, már nem is mérem magam, 67,5 és 68,5 között ingok, attól függően, mit ettem előző nap :-)
Előkerültek réges-réges-réges-régi nyári ruháim, blúzaim, pólóim, amiket újra hordhatok, ruhatáram így aztán hihetetlen módon kibővült, itthon is a jobb darabokat veszem fel, mert 1. úgysem megyek nagyon sehova ahova felvehetném, akkor meg miért ne, 2. annyi van belőlük, hogy csak na. Szóval nagyon banálisan hangzik, de nemcsak hogy lefogytam, hanem a mackó helyett minden nap csini ruhában, nadrágban-pólóban, rövidnadrágban (igennn!) feszítek. Férj el van ájulva. Az a helyzet, (hogy egy kis mellék-megjegyzést tegyek a kapcsolatomra) hogy férj soha de soha de soha nem panaszkodott a túlsúlyom miatt, (mikor még volt), soha egy pillantással, simogatással, semmivel nem hozott olyan helyzetbe, hogy feszengeni kelljen a kalácstészta combikám vagy hasikám miatt. Biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült. Mert férj egy fél deka százalékban sem "várta el" tőlem a visszafogyást. Ugyanis ha tőlem "elvárnak", juszt se sikerül, csakis tökéletes biztonságban, hogy ezer százalékban úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Viszont. És ez adjon energiát minden drága nőtársamnak a küzdelemben: mióta újra a régi vagyok, férj RAGYOG. Nem azért, mert elvárta és sikerült, vagy mert korábban nem lett volna jó neki.... Ez talán olyan lehet, mint amikor valaki tökéletesen boldog a megszokott autójával, szereti is, nem is túl régi, pofás is még, jól bírja a teljesítményt, hanem "egyszer csak" ott áll a régi autó helyén a réginek egy full extrás, új verziója, csillog rajta a napfény... Hát megdobban az ember szíve, ugye érthető.
De nem is erről akarok írni, hanem a teszkós esetemről. Nagy kisfiammal voltunk a hétvégén bevásárolni, amikor megláttam a fekete alapon színes (karibi?) virágmintás diszkrét kis háromszög melltartós, madzagos-megkötős bugyis bikinit. Az utóbbi időben olyan nagyon megnőtt az önbizalmam, hogy máskor még csak nem is sóhajtottam volna e bikini láttán, most viszont bátran megfogtam és elindultam vele az öltöző felé. És akkor felvettem. Nem feszül, nem szorul, nem vág be, nem vág ki, nem folyik rá, nem buggyan ki, pont úgy áll, ahogy kell. Nagyfiam (3 éves és 8 hónapos), aki benn volt velem a próbafülkében biztosított, hogy "ez szép, anya, vegyük meg" , úgyhogy nem vacilláltam, hanem bedobtam a kosárba. Otthon felvettem férjnek is, és hát megint ott volt az a huncut ragyogás a szemében... :-) :-) :-)