Nyugaton a helyzet változatlan

Ma is megméretkeztem (persze, hiszen MINDEN NAP ráállok arra a fránya mérlegre) és ma 72,4 kg volt az egyenleg. Mostanában ekörül az érték körül repkedek, ez néha felmegy 73 egész 5-8-ra, de lejjebb csak mondjuk 72,3-ra, nem kevesebbre... Attól függően, hogy mondjuk anyukámnál töltöttük a hétvégét, vagy mondjuk előző este am bloc kihagytam a vacsorát.
Élvezkedem az újdonsült "vékonyságommal", nagyon sokan ájulnak be, amikor meglátnak a pásszentos farmeromban meg csizmában, hogy "teatyaúristen, de szeretnék így kinézni három gyerek után". Jólesik, na.
Ami baj: elmaradt a mozgás. Szinte teljesen. Új bébiszittert szoktattam be az ikrek mellé, itt voltam vele mindig az elmúlt 2 hétben, amikor jött, ha meg elmentem, mindig előbbre rangsoroltam valami mást. Hja, nehéz az élet. Pedig nagyon jót tenne ennek a kis vékonyabb alkatomnak a mozgás, épp most kéne elkapni a grabancomat és nem letespedni, hogy ugyanmár legyen feszes is, ami vékony...
Nagyon. Nagyon. Nagyon csábulok a physiomins felé... Még nem mentem be az üzletbe, de nagyon foglalkoztat a dolog! Pont a hasam környéke, amin úgy "megült" a kis bébiháj, meg a megnyúlt bőr, (azért két gyereket egy bőrzsákban tartani nem kis dolog), de hálistennek pl. striáim abszolút nincsenek. Szóval van jó dolog is. Gondolkodom, majd meglátjuk, mi lesz.
IBSZ fronton minden tökéletesen rendbe jött, amikoris múlt hét kedden begyulladt az egyik fogam. Gyökérkezelés, antibiotikum. Antibiotikum nem barát, megint megy a hasam, mintha kergetnék. Normaflor. Sima rizs minden nélkül. Ez van.

M-day csütörtökön

Nakéremszépen, IBSZ ide vagy oda, (nem tudom) de ma már csak 72,5 kg-ot mutatott a mérleg! Ebben benne van némi odafigyelés is, nem mondom. Tegnap vendégek voltak nálam (két anyuka a kisgyerekével, így olyan napközis kaját csináltam, ami a lurkóknak is bejött (tárkonyos csirkeragulevest és rakott karfiolt). Ebből mindegyik csak husi és zöldség, úgyhogy ehettük doszt, még este is toltam egy kis karfiolt a nagyfiúval együtt, és lám ma reggelre megint csak ment lefelé a mérleg digitális "mutatója".
IBSZ fronton semmi újdonság, bár mintha enyhülne/javulna a helyzet, de igazság szerint normálisan kell enni, nem folyamatosan mindenből ezt-azt egy-egy kicsit csipegetni, hanem normális főtt étel 1x egy nap és különben sok rost.
Ennyi az elmélet, és a gyakorlat meg hát... pusztán önfegyelem kérdése.
Azért örülök ám ennek a 72,5-nek... Tegnap az egyik barátnőm, aki nyár eleje óta nem látott, padlót fogott, hogy mennyit leadtam. Mikor mondtam, hogy kb. nagyjából 5 kilót, nem hitte el, azt mondta, ő 8-10 kilóra tippelt volna. Mert pont ez volt az a kritikus 5 kiló, ami nagydarabból vékonyat csinál. Nagyon nagyon örülök!

Namégegyszer

Ha jól számolom, április óta nyünnyögök a fogyáson. A mai eredmény 73,5 kg. Nem rossz (khm, khm) mert ugye 77 kg voltam, amikor nekikezdtem, DE KÖNYÖRGÖM, CSAK 9 KILÓT AKARTAM FOGYNI és hat hónap alatt mindösszesen 3,5 kg ment le. MOndjuk ez stabil, mert nem az van, hogy inog föl le, megy le, dekánként, csak issszonyú lassan.
De miért is csodálkoznék, hiszen semmiféle kúrát nem tartok, eszem, eszem, eszem, este hat után a legtöbbet. Biztosan attól ment le még ez a pár kiló, mert magától beáll a súlyom a saját szintjére... Rejtély.
Mindenesetre, kényelmetlen ugyan erről írni, dehát ez egy fogyós (khm, khm) blog, szóval jó pár hónapja hasmenésem van, illetve nem is konkrétan hasmenésem, mert nem megy a hasam egyfolytában, de ha napi 1x vagy 2x megyek, az olyan. Na, eltekintek a további részletek ecsetelésétől, de addig olvasgattam a neten meg annyi ilyen egészséges életmód filmet néztem meg a LifeNetworkon meg a ZoneClubon, hogy kisütöttem, biztosan irritábilis bélszindróma, úgyhogy elmegyek orvoshoz.
De kezdetnek kipróbálok itthon egy lájtos méregtelenítést, egyszerűen elhagyom a legegészségtelenebb bűneimet, mint csoki, fagyi, süti és a mai napon csak vizet és teát iszom. Kíváncsi vagyok, mi lesz, a Normaflore eddig nem segített. Ha bárki tud jó gasztroenterológust, vagy egy olyan természetgyógyászt, aki orvos is, küldje át légyszi az elérhetőségét....!
A léböjtnapról annyit, hogy most 11:38 van, de már CSILLAGOKAT látok. Megérem agyban kontrollálni a dolgot!

Lust lusta lusta!

Utálom leírni, és mindig hazudva menekültem ez elől a szó elől, de itt a confession ideje: lusta vagyok. És ezen az sem segít, hogy tegnap is és a múlt hét pénteken is voltam edzőteremben és végigcsináltam az alakformáló tornát. A mai napon megint 74,3 kg vagyok. De mit is csodálkozom, a sült galamb senkinek nem repül a szájába és én étkezés terén semmit nem tettem az utóbbi időben magamért. Abszolút nem kontrollálom magam. Ülök a gép előtt, folyton fogyókúrás sikersztorikat keresek a neten, és attól mintha szárnyakat kapnék. De csak a következő kínálkozó alkalomig, amikoris szembejön velem egy feketeerdő fagyi a mélyhűtőben.

Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.

Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.

M-Day (neM-Day?)

Igazából hétfőn kellett volna méretkezni, akkor is kellett volna beírni a súlyt (akkor egyébként 73,8 kg-ot mutatott a mérleg, érthetetlen!), de hát aznap nem csináltam bejegyzést és azóta meg lecsúszott két doboz fagyi esténként, rendes, szénhidrátos vacsorák... Mert az úgy van, hogy a nagyfiam, rendes, magabiztos, öntudatos kisfiúvá fejlődött és pont ugyanúgy vásárol, ahogy én szoktam. Viszi a kosarat a kezében és felnőttesen mondogatja maga elé: "veszek egy kis túró rudit, virslit, párizsit..." Apjával ment vásárolna valamelyik este és hoztak
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)

Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.

Csőd?

Nemrég érkeztünk meg a tengerparti nyaralásunkból, ahol eredetileg már lefogyva készültem megjelenni. Nos, nem álltam mérlegen jó másfél hónapja, de érzésem szerint valahol ott tartok, ahol a kezdet kezdetén nekifogtam a dolognak.
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!

A teljes vallomás

Immár lassan három hete, hogy anyukámnál nyaralunk. Anyu sokat segít az ikrek körül, akik meg-megfürdenek a diófa alatt a kis medencében, sétálnak a főutcán, a nagyfiammal elsétálunk a falu szélére a patakhoz és kavicsokat dobálunk bele, apjával kistraktoron utazik, az unokatestvéreivel bújócskázik az udvaron... szóval idilli. Az uram elintézte a netet is, most már tudok innen is jelentkezni. Szuper.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.