Utálom leírni, és mindig hazudva menekültem ez elől a szó elől, de itt a confession ideje: lusta vagyok. És ezen az sem segít, hogy tegnap is és a múlt hét pénteken is voltam edzőteremben és végigcsináltam az alakformáló tornát. A mai napon megint 74,3 kg vagyok. De mit is csodálkozom, a sült galamb senkinek nem repül a szájába és én étkezés terén semmit nem tettem az utóbbi időben magamért. Abszolút nem kontrollálom magam. Ülök a gép előtt, folyton fogyókúrás sikersztorikat keresek a neten, és attól mintha szárnyakat kapnék. De csak a következő kínálkozó alkalomig, amikoris szembejön velem egy feketeerdő fagyi a mélyhűtőben.
Tegnap este nem vacsoráztam, és mikor már a falat kapartam az éhségtől, leszaladtam a kisboltba almáért, mert itthon csak banán volt. Megettem három almát, utána egy zacskó kesudiót, aztán még egy almát, aztán egy muffint, amit vasárnap sütöttem és aztán még egy almát? Már nem is emlékszem.
Azért ez nem annyira rossz... És lesz még jobb is.
2010. szeptember 8., szerda
2010. augusztus 25., szerda
M-Day (neM-Day?)
Igazából hétfőn kellett volna méretkezni, akkor is kellett volna beírni a súlyt (akkor egyébként 73,8 kg-ot mutatott a mérleg, érthetetlen!), de hát aznap nem csináltam bejegyzést és azóta meg lecsúszott két doboz fagyi esténként, rendes, szénhidrátos vacsorák... Mert az úgy van, hogy a nagyfiam, rendes, magabiztos, öntudatos kisfiúvá fejlődött és pont ugyanúgy vásárol, ahogy én szoktam. Viszi a kosarat a kezében és felnőttesen mondogatja maga elé: "veszek egy kis túró rudit, virslit, párizsit..." Apjával ment vásárolna valamelyik este és hoztak
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)
Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.
1. szőlőt,
2. chipset (honnan? miért? mi sosem szoktunk venni)
3. fadzsit anyának (na igen, itt én is ludas vagyok, mert az bizony csúszik a kosárba rendesen, ha én megyek sopingolni :-)
Namármost. Így, ilyen "finomságok" (ahogy a fiam aposztrofálja őket) mellett mit lehet tenni?
Már arra gyanakszom, hogy finoman, lightosan szülés utáni depressziós vagyok... Ingerlékeny vagyok, eszem, véééégeláthatatlannak érzem a gyerekek körüli teendőket. Ezzel szembe kell nézni, mert ha így van, most az elején meg kell fogni. Legjobb módja egy kis endorfin, mozgás. Ma délután jön bébiszitter a srácok mellé, és van egy csomó elintéznivalóm (ajándékvásárlás az ikreknek az első születésnapjukra - bizony! -, szülői értekezlet az oviban az évkezdésről), de azért fogok időt szakítani arra, hogy lemenjek ide a közeli tornaterembe, ahova a nagyfiam születése után is jártam és belőjem, hogy mely napokon, kihez és mire fogok járni (zsírégető, step stb.) egészen pontosan.
Ez lesz. Az endorfin segít.
Mert pl. most is alszanak az ikrek, én itt ülök a net előtt és a háttérben meg fél szemmel az Amazing Race-t nézem (imádom, a KEDVENC realitym), és felszálltam egyetlen percre is az ellipszis tréneremre, míg az ikrek aludtak? Naná, hogy nem. És már hallom, ahogy beszélgetnek a szobájukban, tehát fel is ébredtek.
Ma délután mindenképpen el kell mennem megnézni az edzőtermet!
Egyik műsorban azt hallottam, hogy igazából 80%-ban étkezés és csupán 20%-ban testmozgás kérdése a fogyás, úgyhogy nem elég a torna, egyáltalán nem, mert igenis vissza kell állnom Norbira!
És mindez indul a mai napon!
És végül, de nem utolsó sorban, mert hát ugye M-Day, a mai reggel 74,4 kg-ról indult.
2010. augusztus 10., kedd
Csőd?
Nemrég érkeztünk meg a tengerparti nyaralásunkból, ahol eredetileg már lefogyva készültem megjelenni. Nos, nem álltam mérlegen jó másfél hónapja, de érzésem szerint valahol ott tartok, ahol a kezdet kezdetén nekifogtam a dolognak.
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!
A tengeri nyaralás előtt ugye anyukámnál no önkontroll, a tengeren meg all inclusive ellátás, gondolhatjátok...
Ami miatt mégsem csődként értékelem ezt az egészet az az, hogy a sok kisgyermekes anyuka között igencsak megálltam a helyem, és a férjem elismerő pillantásai sosem hazudnak.
Nos, a számvetés szerint az elmúlt pár hónap pluszai és mínuszai kb. ugyanoda vezettek, ahonnan elindultam, és őszintén szólva az "átállás" az egészségesebb életmódra nem sikerült. Ezt ki kell mondani.
Jövő héten kezdődik a megszokott kis rutinos életünk Budapesten, nagyfiú a bölcsődébe megy, én az ikrekkel otthon a megszokott napirend szerint... Akkor újrakezdem, és nem nyugszom, amíg nem sikerül!
Következő cél: szeptember vége, a kis római vakációnk kettesben.
Jövő hétfőn tehát M-day, a projekt újraindul!
2010. július 19., hétfő
A teljes vallomás
Immár lassan három hete, hogy anyukámnál nyaralunk. Anyu sokat segít az ikrek körül, akik meg-megfürdenek a diófa alatt a kis medencében, sétálnak a főutcán, a nagyfiammal elsétálunk a falu szélére a patakhoz és kavicsokat dobálunk bele, apjával kistraktoron utazik, az unokatestvéreivel bújócskázik az udvaron... szóval idilli. Az uram elintézte a netet is, most már tudok innen is jelentkezni. Szuper.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.
DE!
Immár három hete nem mérem magam, mert három hete úgy eszem, mint az egész fogyókúra előtt, minden tudatosság nélkül. Így érzésre ugyanolyan vagyok, mint fogyókúrám előtt, nem fogyok, de nem is hízom. Úgy tűnik, mintha ez lenne a "komfortsúlyom" (nem tudom, hogyan nevezzük), amit nehézség nélkül konstans tudok tartani. El vagyok keseredve a saját akaraterőm kudarca miatt, hogy feladtam és hogy még igazi lelkiismeretfurdalást sem érzek...
Két hét múlva megyünk nyaralni, addig (már látom) nem lesz semmi. Maradok 75, tisztelettel, Agapé.
2010. június 21., hétfő
M-Day
Hihetetlen!
Megint anyukámnál voltunk az elmúlt napokban, és nem, egyáltalán nem voltam bűntelen, de ma reggel a mérleg 74,6 kilót mutatott. Hogyan? Miért? Nem tudom. Pedig éppen gyónással akartam megint ezt a hetet indítani, hogy miért kellett pl. vasárnap délután csokis keksztől kezdve Kinder csokin át pattogatott kukoricát, epret, dinnyét és cukros üdítőt fogyasztanom (kombinált gyerekek-anyukák zsúron voltam), vagy miért kellett vasárnap éjfélkor elfogyasztanom a maradék tejszínes csirkemellet.... De most már akkor nem is gyónok inkább, hanem gyönyörködve nézem az "eredményt". Igaz, kb. ott vagyok, ahol két hete, de nem híztam! Ez a döbbenet!
Pedig éppen növekvő Hold van, legközelebb 27-én fog fogyni a Hold, na akkor bele is húzok a fogyóba. Rá egy hétre leszek hivatalos egy olyan kerti partira, ahol a múltamból is jelen lesz egy régi régi régi szereplő (aki 7 éven keresztül szerepelt!), és hát soha egy századmásodpercre sem kívánom vissza a régi időket, de az biztos, hogy mindig is nagyon hiú voltam: azt akarom, hogy nagyon jól nézzek ki. Aki három gyerek után ott van, mint előtte volt :-) Ez, (így fogyó Holddal együtt :-)) most már biztosan menni fog. Jó lesz!
Megint anyukámnál voltunk az elmúlt napokban, és nem, egyáltalán nem voltam bűntelen, de ma reggel a mérleg 74,6 kilót mutatott. Hogyan? Miért? Nem tudom. Pedig éppen gyónással akartam megint ezt a hetet indítani, hogy miért kellett pl. vasárnap délután csokis keksztől kezdve Kinder csokin át pattogatott kukoricát, epret, dinnyét és cukros üdítőt fogyasztanom (kombinált gyerekek-anyukák zsúron voltam), vagy miért kellett vasárnap éjfélkor elfogyasztanom a maradék tejszínes csirkemellet.... De most már akkor nem is gyónok inkább, hanem gyönyörködve nézem az "eredményt". Igaz, kb. ott vagyok, ahol két hete, de nem híztam! Ez a döbbenet!
Pedig éppen növekvő Hold van, legközelebb 27-én fog fogyni a Hold, na akkor bele is húzok a fogyóba. Rá egy hétre leszek hivatalos egy olyan kerti partira, ahol a múltamból is jelen lesz egy régi régi régi szereplő (aki 7 éven keresztül szerepelt!), és hát soha egy századmásodpercre sem kívánom vissza a régi időket, de az biztos, hogy mindig is nagyon hiú voltam: azt akarom, hogy nagyon jól nézzek ki. Aki három gyerek után ott van, mint előtte volt :-) Ez, (így fogyó Holddal együtt :-)) most már biztosan menni fog. Jó lesz!
2010. június 15., kedd
M-Day utáni napon
Tegnap volt méretkezés. 74,5 kellett volna legyen, szép ritmusban ugyebár, EHELYETT 75,4 kg-ot mutatott a mérleg. Jaj, jaj. Tulajdonképpen a múlt hetet vidéken töltöttük a gyerekekkel anyukámnál, mert ott olyan jó... Óriási kert, hatalmas diófa, hűs terasz, és az én drága anyukám, aki bármikor (értsd: bármikor, hajnali 4-kor is át lehetett vinni hozzá a felébredt és játszani akaró egyik ikret :-)) ráér, hogy az unokákkal foglalkozzon. Szóval úri életünk van ott, és ez a baj. Mert beszerzek én MINDENT, ami a jó kis update diétámhoz kell, de azok a jóízű közös vacsorák a teraszon... Épp csak egy kicsi csúszik le ebből vagy abból, és máris kész a baj. A strandon (anyukám közel lakik a Balatonhoz), simán lemegy a sajtos-tejfölös lángos 12 után (de hiszen már olyan jól nézek ki az új türkizkék fürdőruhámban), meg egy fagyi a nagy gyerekkel, meg ez, meg az... Csak hát pont azért nézek már "elég jól" mert eddig szigorúan (na jó, na) betartottam az étkezési szabályokat. És a nagy adag bűntudatok, amik lecsúsznak mindezek mellé a falatok mellé, azok hízlalnak csak igazán. De itt van a vége. Eddig és ne tovább! Ettől a pillanattól kezdve a legszigorúbb statáriális berendezkedés lép életbe, és VISSZA Norbikához, azonnal. (Arról ne is beszéljünk, hogy ma is megmértem magam, de ezt le sem írom, mert nem M-day van, 75,8 volt, erről ennyit.)
Szóval előre fel, mostantól megint a kezembe veszem az irányítást :-)
Szóval előre fel, mostantól megint a kezembe veszem az irányítást :-)
2010. június 7., hétfő
M-Day
74,5 kg-ot mutatott ma reggel a mérleg. És mea culpázással kell kezdenem, mert tegnap családi jamboree volt nálunk vidéken, és bográcsozás, és isteni falusi sütemények délután, jóval dél után elfogyasztva...
Aztán este csak joghurt ment itthon már meg egy kis fasírozott hús (hát igen), de még így is, a múlt héthez képest némelyes fogyás tapasztalható. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Már alakulok :-), nagyon jó!
Aztán este csak joghurt ment itthon már meg egy kis fasírozott hús (hát igen), de még így is, a múlt héthez képest némelyes fogyás tapasztalható. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Már alakulok :-), nagyon jó!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
