A hétvége kicsit összetetten volt jó, de egészében véve mégiscsak jó volt. Péntek este az egyik fiamnak láza lett, de azt gondoltuk talán a fogai miatt, most egyszerre három is jön neki. De aztán másnap reggelre sikerült egy 39 fokos lázat összehozni, az ünnep kellős közepén. Így aztán hajrá, Budai Gyermekkórház, ügyelet, a Vörös Hadsereg ünnepi felvonulásánál kb. kettővel kevesebb várakozó, de addigra Z. már megint láztalan volt, csak bágyadt kicsit. Mire sorra kerültünk, még aludt is egyet. A dokinő azt mondta, valószínűleg fülgyulladás, a fogai begyulladtak és a pangó váladék is begyulladt a fülben. Adott egy antibiotikumot, megköszöntük, eljöttünk. Az antibiotikum után mondhatni teljesen rendbe jött a "legkisebb" fiam, láztalan volt, visszatért belé a huncutság is.
Másnap a barátainkhoz voltunk hivatalosak kerti grillezésre, nagyon szép idő volt, el is mentünk családilag. Z-nek semmi baja nem volt/lett hála Istennek. Finom grillezett husik, csúsztak minden mennyiségben, hozzá tepsiben sült krumpli és rengeteg saláta. Drága barátosnémnél jobb háziasszonyt nem ismerek: 9 hónapos babája mellett terülj-asztalkám ÉS kétféle sütemény, fagylalt és gyümölcssaláta is, szóval le a kalappal! S bár a du. 3 elmúlt a kétféle süteményből is csúszott, fagyiból is eperrel, gyümölcssalátával DE teljes bűntudat nélkül. Ugyanis itt olyan barátainkkal találkoztunk, akiket nem láttam fél éve/két hónapja/két hete és MINDANNYIAN megdöbbenve mondták, hogy "teúristen, de le vagy fogyva!" Jaj, nagyon jó volt, én is úgy éreztem, hogy vékony vagyok, mint a nádszál. (Aztán megnéztem a képeket és hát még nem nádszál, de valami tényleg látszik, egy kicsit.) Na, szóval sikerélmény hegyek, és erre jött a hétfő reggeli méretkezés 74,8 kg-mal. Itt már az egóm akkora volt, mint egy futballpálya, hogy hát igen, megy ez, ha én akarom stb, aztán teljesen szabályos Norbi étkezés mellett keddre megint 75 fölé ment a mérleg :-) De legalább 75 körül küzdünk, nem 77 körül, mint amikor elkezdtem. És hát nem is bánom, hogy ilyen lassan megy, annál hatásosabb lesz a dolog érzésem szerint.
Egyébként én is érzem magamon a kis súlycsökkenést, a derekamon, az arcomon, popsimon, jó érzés na. Nem is hagyom abba, ezt az étkezési programot megtartom most már mindig. Jó lesz!
2010. május 25., kedd
2010. május 24., hétfő
2010. május 20., csütörtök
Szorgos hétköznapok
Szépen dolgozom vissza a kőszegi kiruccanás maradványait, nem mérünk, nem mérünk, majd csak hétfőn. (Ennek ellenére minden reggel felállok a mérlegre, de legalább ennyi bűnöm hadd legyen...)
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
Reggelizem, mint egy király, aztán napközben mindig összeütök valamit, általában az ikreknek kreált pürék alapanyagaiból, 12 óra után (plusz max. fél óra :-)) szigorú vagyok magamhoz, este meg hát... méginkább. De így, fegyelmezve magam látom igazán, milyen rossz szokásokra kondicináltam magam tudatlanul is az elmúlt évek folyamán. Amikor a srácok elalszanak, felszabadulok, leáll a készültségi csengő bennem és szépen nyugodtan tud(nék) mindenféle idegnyugtató, kellemes, kényeztető finomságot bevinni a szervezetbe. Hát igen. Újabban kényeztetés gyanánt isteni sárgarépákat rágcsálok nyersen, vagy cukkinit, vagy nullás gyümölcsjoghurtot, vagy almát, de valamit KELL, különben valószínűleg atomjaimra hullanék a csalódástól. Így is küzdök (mármint a csalódással), úgyanis a régi életemben ilyenkor szokott figyelni a Carte D'Or citrom sorbet, vagy a dió vagy a madártej, vagy a diákcsemege, vagy a pattogatott kukorica, vagy a maradék husika délről... Még végiggondolni is jajajaj.
Reggelre már minden oké, örülök, hogy bírtam magammal előző este, és úgy érzem, hogy menni fog ez életem hátralevő részében is... de este... akkor még az ágyban is kísértenek a hűtőben tárolt update 3-as kategóriás versenyzők, alig bírok szabadulni a hívó hangjaiktól!!! De mindig csak azt az aktuális napot kell kibírni, nem nézek messzebbre. Aztán a következő nap a következőt, és így tovább. Minden nap elképzelem viszont, hogy milyen szép formás testem lesz, és hogy kicsattanok az egészségtől.
Az egy hónapja vásárolt 42-es farmerem, ami akkor úgy feszült, hogy fölötte kibuggyantak a kis hájpárnácskák, most gyönyörűen pont jó. És akkor úgy vettem meg (mint az utóbbi időben majd' minden ruhámat), hogy "majd belefogyok!", és most fogyok bele hónapok óta először mindenbe.
Az meg egy külön bejegyzés, hogy "életem hátralevő részében"...
2010. május 17., hétfő
2010. május 16., vasárnap
Bűnös város
Most érkeztünk vissza a vidéki túránkról, Kőszegen töltöttük a hétvégét családostul. Egy kis vendégházban szálltunk meg az óvárosban, és egy kétszobás lakrészünk volt, sajna konyha nem volt hozzá, így a fürdőben és a "nappaliban" bénáztunk a tápszerkészítéssel egy kis bébiételmelegítő segítségével. Szerencsére fűtött a tulaj a vendégházban, így a hideg (Kőszegen mindig a szokásos országos átlagnál 10 fokkal hidegebb van :-)) nem vette a kedvünket. Szombaton átrándultunk Ausztriába, Lutzmannsburgban (Locsmándon) fürdőztünk. Bár ezen pontosítanék egy keveset, ugyanis a nagy 2,8 éves fiam fürdőzött az urammal, én meg az ikrekkel vonultam ide-oda, játszottunk "a parton", mivel még mindig köhögnek, nem akartam, hogy fürödjenek.
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
Szóval FÜRDŐRUHÁBAN feszítettem, eleinte a törülközővel a csípőmön, de a férjem elismerő pillantásai után szépen lassan lecsúszott a törülköző rólam, és be kell vallanom, igencsak elégedett voltam magammal. Persze, nem annyira, mint lánykoromban, de gondoltam, ez egy jó kezdet.
Biztosan ezen felbuzdulva engedélyeztem magamnak, hogy este betoljak egy egész pizzát, aztán, mint ahogy korábban írtam, nem volt megállás... cukros üdítő hegyek, ebédre is jött a sült krumpli, ma délben nokedli figyelt, szóval Kőszeg a bűnözés helyszíne lett a hétvégén. Ez van. A gyönyörű csütörtöki 75,1 kilóm nem tom hol van, nem is mertem méretkezni, holnap reggel van az M-Day, hát majd meglátjuk. De az élet több, mint a kilófigyelés: fantasztikus két nap van mögöttünk!
2010. május 14., péntek
Tovább, szépen, ügyesen
Egyre rutinosabban NEM eszem szénhidrátot esténként. Bár a családnak készítek, én maradok a kis csirkemellsonkámnál, és tegnap pl. (engedélykérés után :-)) újhagymát ettem hozzá. Meredek lett az eredmény, mert nem lehetett hozzám közel jönni, de olyan jólesett! Most, hogy az első célom, a 75 kg közelébe értem, egyre "légiesebbnek" érzem magam. Tudom, hülyeségnek hangzik, hisz nem egészen két kiló elvesztéséről van szó, és a 75 még elés sok, de tényleg ruganyosabb vagyok, hamarabb felugrok, pattanok, csinálok ezt-azt, mert csinálni aztán tényleg van mit, állandóan. Lehet, hogy kívülről még ez a légiesség nem látszik, de mivel én belül érzem és valóban ilyennek látom magam, biztos vagyok benne, hogy a dolog megvalósul!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
Ma délután elutazunk családostul, és vendégségben mindig nehezebb kontrollálni az étkezést, de annyira motivál ez a 75-ös, hogy mindent meg fogok tenni!
2010. május 13., csütörtök
Nem M-Day, de...
Ma reggel 75,1 kg volt a kijelzőn. Pedig tegnap este is ettem rendesen, de csak norbis dolgokat. Még jövő hétfőig bármi lehet, ezért voltam muszáj leírni...!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
Olyan JÓL esett, hogy csuda!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
